Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

561

csak a felsőbb tudományokat hallgatók számára, mert az alsóbb osztályokról nincs említés a csonkán maradott műben. A közelgő vihar miatt ki nem adhatott, sajtó alá már elkészített többi részét elborította a tatárok özöne, mint az utolsó lapon álló kéz’rat mutatja: Reliqua ad prelum parata, ut et alia meditata, obruit Barbarorum diluvium mense augusto A U. T. 1658. Quo fatali tempore illustris schola a barbaris (eheu) solo aequata, volumina selec torum omnis generis codicum, plus viginti millia, unico rogo concremata, in terrorem et monimen aliarum scholarum ignavia, lethargo vel ingratitudinis lepra laborantium. Ennyit röviden előre ezen eddig, tudtom szerint, első erdélyi reí. iskolai órtesitőről addig is, mig a nagyenyedi Bethlen főiskola elöljárósága által megrendelt másolatból ezen ritka mű teljes és kimerítő ismertetését eszközlendi vagy egész terjedelmében kiadja az illetékes enyedi tanári kar.1)

A német tanárok működése sikeréről eltérők a vélemények. Szalárdi János, a Siralmas krónika Írója, ki már 1634. Gyula- Fehórvártt a Rákóczi szolgálatában állott, mint a fejedelmi levéltár rendezője és felügyelője, s ismerte az ottani viszonyokat, igy ir: „Az kollégium szép virágzással a tudományok tanítására nézve classisonkónt való praeceptorok alá, az az, a deáki szép tudománynak rendi szerint mindenik mesterség (poesis, rhetorica, logica stb.) tanítására, az alsóbbtul fogva a felsőbb tudományig különb-különb tanítók, mesterek állíttatván, az ifjúság is a szerint osztatott és tanittatik vala nagy épülettel, a három becsületes professorok is szorgalmatosán bejárván közikbe, ki t’neologiat — szentirásbeli tudományt, ki philosophiát — bölcsesóg tudományt, physikát —természet-tudását és összeséggel mindeniket kicsinytől fogva nagyig nagyhaszonnal tanítván és a tanításokban igazgatván.“ Krónika, 84. 1,

P. Szathmári K. szerint „a nagyhírű mesterek — német professorok daczára is a fehérvári Bethlen kollégium első éveiben csak virágházi élettel dicsekedhetett.“ Okozhatta pegig ezt a tanárok idegen nyelve s külsőleg is különcz magukviselete.

Vájjon a nagy költséggel, fényes fizetéssel beállított idegen tanárokat nem lehetett volna-e mellőzni s hazai tanerőkkel — a mi vérünkből való vérekkel fölöslegessé tenni azokat, kik nem bírták

x) Tiszteletes Józan Miklós Oxfordban tanult papjelölt fiatal barátunknak igen szives köszönet részünkről e hejyen is ezen ügyben tett buzgó fáradozásaiért; úgyszintén Hellebrant Árpád akadem. könyvtárnok tisztelt barátomnak is, ki szives volt felvilágosítani, hogy a Sche- mat Oxfordban látta, de onnan az akadémia kérésére sem nyerhette ki használás végett is.