Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

540

lustius fordítása, példabeszédek gyűjtése — Adagia, uti rajza —Hodoe porieon. Buzdító példát kívánt adni honfiainak a munkásságra, Caesar L'vius, Tacitus müveinek lefordítására, mert — mint Írja — „nem árt a penna a kopjának, sem a könyv a paiz3nak.“

Fényes példa, mennyire fáradozott a tudományok fejlesztéséi és terjesztésűn szóval, tollal. (Lásd bővebben I rész 10—20 II.

Ezen két igazgató működése és munkássága íelemlitésével be kell érnünk tanügyünk XVI. századi állását; ha volt is valami rendszer, az arra vonatkozó adatokat elseperte a vihar.

Bethlen Gábor az erdélyi ref. egyházak és iskolák regenerátora s a tanügy állása uralkodása alatt és nevelési elve.

A XVII. században Bethlen Gábor karolja fel országos gondjai között is az erdélyi ref. egyházak és iskolák egy negyed század alatt majdnem végenyészetre jutott ügyeit. A részint fegyver alatt elhullott, részint száműzés miatt megritkult jeles egyházi férfiak pótlásáról s az ifjúság tanítóiról, vezetőiről kellett gondoskodnia a lehetőleg gyorsan, hogy ne veszszeD el a nép tudomány nélkül. (Hos. IV. 6.). Mindenekelőtt tehát kitűnő lelkészeket hivott a legközelebb fekvő városokból, Váradról, Szathmárról, fényes fizetés mellett Erdélybe: Keserűi Dajka Jánost, Alatus Jánost, Dézsi Istvánt, Milotai Nyilas Istvánt. Ezután maga kepeztetett saját költségén külföldi egyetemeken, különösen Heidelbergben, uralkodása első évén kezdve, folytonosan fiatal papokat, tanárokat.

Bojthi Veres Gáspár történetiró, egyideig ifj. Bethlen István tanitója, tanítási modorát illetőleg Bethleu Gábor 1621. Morvából így ir Alvinczi Péter kassai papnak: „Az mint öcsénk, Bethlen István uram adja értésünkre, Bojthi Gáspárt a mi parancsolatunk szerint a gyermek — Bethlen Istók mellé kiküldötte, kihez noha, a mint mostan értjük, a gyermeknek kedve nem igen van. Mindaz által, hogy immár parancsolatunkra kijött (mivel azelőtt nem is tudtuk annyira, hogy a gyermeknek hozzája kedve nincsen) Kglmed állassa a gyermek mellé, igen jól eleibe adván mi nevünkkel is, hogy a gyermek tanításában szorgalmasan forgolodváu, az öreg deákokkal együtt deáki exercitiumokra szoktassa és magától kemény magaviselése miatt a gyermeket el ne ídegenitse, hogy annál jobb kedve legyen a tanuláshoz is a gyermeknek. A gyermeket is intse