Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

502

is csináltatna.“ Az akkori öreg kántor, Bertalan Mihály pedig Nádi bikának nevezte az orgonát.

Tartott maga mellett szolgának mindenkor egy tanulót és az ilyenekből derék emberek lettek, *— papok, professorok — nevezetesen: enyedi 'professor a még most is élő (1823.) öreg Néme- gyei; marosvásárhelyi professor Zilahi; deési dr. Sós Márton ; mostani marosvásárhelyi professorok Dósa Gergely és Antal János. Maga egyedül az első házban hált, a szolgája egyedül hátul. Ebédet a városról fogadott; vacsorán pedig tojást vagy veres hagymát evett. Szolgája a kertben dohányt csinált, erős pipás volt, még a könyvei is a pipafüsttől mind büdösek voltak; tanuló-háza pádimentuma sok helytt egészen által égett. Az asszonyokkal örökké csufolódott, mégis utolsó betegségében „ Ördög találmányának mondotta, hogy az ember meg ne házasodjék.“ Akadémiákról lejőve, a német köntöst mind elhányta, a milyenben szoktak volt járni az akadémikusok, hogy a domidoctusoktól megkülönböztessenek. A parókájának Wuklijaiba egy-egv pár verset tett s azzal eltemette, s nyírt hajat viselt; minden öltözete magyaros volt, még csak a csizmája sem volt bőr sarkú, hanem ipplikes és nagy vaspatkó rajta ; viselt rókatorkos prémmel, bőrrel bérlelt hosszú tógát és három egyenlő szegre felakasztott kalapot. Nyomtatott oratioi s versei mutatják, milyen nagy literator volt. Zsidóul szerette énekelni. A patriae históriában mindent bátran kibeszélett, még revocáltat- ták is vele a cathedrából sok szavait, a melyet igy szokott vala véghez vinni: „Nékem a Gubernium parancsolja ezen s ezen szavaimat visszamondani, imé most előttetek vissza is mondom, ne legyen úgy, a mint volt.“ Ezen históriáját hallgatni még a városiak is feljártak az auditóriumba, s a pápista papok árulkodtak ellene.“

206. 1. Basa Istvánnak édes atyja is István, édes anyja Nagy Erzsébet; esküvőjük 1739. márczius 17-én volt Előbb Idán,

M.-Régenben, Koronkán és utoljára Maros-Vásárhelytt folytatott papi hivatalt s ugyanitt végezte be életét 1750-ben junius 30-án 45 éves korában. Koronkán a Toldalagi fiatal grófok növelését is vezette s ezért hálából Toldalagi László emlékkövet1) is készíttetett és állíttatott egykori nevelőjének a vásárhelyi ref. temetőben.

*) 40 forintba került a kő Toldalagi László naplóföljegyzése szerint. 1888-ban megujittatta az Írást és festette a követ Basának harmad unokája: Dósa László mérnök.