Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
41 erdŐszentgyörgyi praedicator és a vásárhelyi papságba Kézdi-Vásárhelyi Péter. Ekkor kolozsvári pap és esperes lett és az 1654-i synoduson jun. 14-én Pávai Józsefnek papságra kibocsátó bizonyítványát mint esperes aláírta; Basa Mihály szerint, mint „udvari lelkész“1) püspökké tétetett Kemény János idejében 1661-ben ápr. 3-án Marosvásár helyit tartott synoduson.2) Halála idejét nem tudta tisztába hozni Bőd Péter,3) „meddig élt és hol múlt ki evilágból, előttem bizonytalan.“ 1665. január 5-én Kolozsvárit kelt s Galambfalvi András marosszéki esperesnek küldött, négy sorból álló pecsétet betegen Íratta „Gáspár Ve- resmarty manu aliena“ alájegyzéssel.4) Hogy azonban halála 1668. elején és Kolozsvártt történt, következtetnünk engedi egy ugyanezen évben április 19-én Kolozsvártt Veresmarti utódai: „egyfelől néhai istenben elnyugodott b. e. Veresmarty Gáspár uram megmaradott özvegye Övári Anna asszony; másfelől Veresmarti Zsófia asszony s mostani ura László János s ugyan velek Katona Erkedi Márton uram“ között az ő hagyatéka fölött kelt kiegyezési okmány. „Avégre jövőnek — igy szól az okmány — az Veresmarti Gáspárné asszonyom mostani szállására, hogy mivel az úristen Veresmarti Gáspár uramot ez világból kiszólitotta, holmi javacskái maradtak volna, abból istenesen alkudnának meg, mely kívánság mind a két részről tetszők ő kegyelmeknek, mivel más egy neveletlen árva is vagyon még, az melynek az atyjok testamentoma szerint is, mind az város törvénye szerint, mind kiházasitására, mind tartására elsőbben ki kellene mutatni az árvának az jókból — ha volna: de ezt egyező akarattal posthabealván, hanem csak a Veresmarti Zsófi asszony részéről igy alkuvának meg, hogy az asszony adjon egy borjus tehenet, az kit ugyan Sofi asszonytól vött volt meg, azonkívül adjon 20 írt érő egyetmást az javából. Az asszony is Veresmarti Gáspárné megigéré s meg is adá mindjárt az marhának az javából; Veresmarti Sofi asszony is urával együtt per manus vevők s kezeket is beadák, hogy soha Veresmartiné asszonyomat, se gyermekit többé nem háborgatják rész- kereséssel.“ *) Érd. ref. anyaszentegvház névkönyve 1868. 26. 1. . 2) Bőd Polikarp, 95—96. 1. 3) Ugyanott 97. 1. 4) Gróf Teleki család levéltárában Marosvásárhelytt. II. ez. b. 2056. sz. a.
