Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

mességeivel biztassam felségednek; szinte az innepekre nem lesz nyavalyásoknak költségek.“1)

Ezen idézett adatok alapján Bojtlii vásárhelyi schola rector- sága határozottan egy esztendő 1622.—1623-ban már Bocatius helyett a fejedelem udvari történet írója. 1624-ben ő szerkesztette az elhunyt fejedelemné Károli Zsuzsánna temetése alkalmával tartott gyászbeszédeket és verseket tartalmazó „Exequiae Principales“ latin részét, melyhez a praefatiot ápril 13-án irta s nevét Caspar Bojtlii H. A. (z: Historicus Aulicus) jegyezte alá. Ezért 200 frt pénzfizetést kapott évenként a fejedelemtől. 2) Ezen összeg mai viszonyainkhoz mérve csekélynek tetszik ugyan: de ha az akkori 300 frt püspöki, és 100 frt schola mesteri fizetéssel 3) összemérjük, nem fog oly jelentéktelennek feltűnni.

A fehérvári scholamesteri 100 frt fizetésből következtethetünk a Bojtlii vásárhelyi schola rectori jövedelmére is.

A rendes fizetés mellett egyéb kedvezményben is részesült Bojthi. 4)

1623. decz. 1-én Nagyszombat sz. kir. városban költ okmány szerint Bethlen Gábor Bojthit, mint udvari történetíróját, s a gyulafehérvári káptalan levéltárnokát tanítói, nevelői és irói érdemeiért a nép- és nem nemesi állapotból, melyben született és eddig volt, kiveszi és nemesi rangra emeli, s nemes levéllel ajándékozza meg feleségével aranyosmedgyesi Kalah Erzsébettel együtt.5)

1624. martius 1. aranyosmedgyesi háza és szőlőskertje ; 1 625- ben Gyulafehérvártt Kisfalud! Andrástól 200 írton vett háza mente- sittetett, kivétetett a közterhek és rovatok fizetése alól (exemtio).6)

0 Szilágyi Sándor „Magy. Prot. egyházi és isk. Figyelő.“ III-ik évf. 1881. Szerk. Czelder Márton.

2) Consignatio universorum conventionariorum. Tört. Tár 1880. 141. lap.

3) Ugyanott.

4) Bethlen Gábor végrendeletében 50 tallért és 50 frtot hagyott Bojthi Istvánnak: itt a keresztnév aligha nincs hibásan Gáspár helyett.

5) Czimere égszinü háromszögű paizs, melynek mezejében zöld ágak között éneklő, repkényt szaggató és nyakát körvonalban tartó hattyú áll; a paizs fölött nyílt katona sisak drága kövekkel, gyöngyökkel kirakott királyi fejekkel, melyből lábszárig kiálló, repülésre kiterjesztett szárnyakkal, csőrében iróíollat, fejtetején pedig arany koronát hordozó fehér hattyú látszik. (Deus ad auxilium 421. 1.)

c) Gyulafehérvári kápt. levéltár: „Deus ad auxilium“ pag. 41T.