Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

SM

tóságos tekintete előtt. Mély csendesség — csak a bámulás vissza nem tartható kitörései szakasztják félbe azt — de nem a figyelmet, mert árvíz módjára omlanak az ő ajkairól az ékes beszédek, a mély gondolatok játszódva érthetőkké lesznek, a magas képzetek leszáll- nak a gyenge értelem megfogásához. Most felfejti a szövevényest, majd válogatott példáival kézzelfoghatóvá teszi a megfoghatatlant, most elragad fellengős gondolataival, majd vidám tréfákkal rövidíti az elvont tárgyak hosszú unalmát. A vétket lemennydörgi, a bolondságot elmés günynyal vagdalja, az igazság és szabadság példái pedig elragadják az ő gyuladó érzéseit s ő magával ragadja tanítványait. Az időkornak fennforgó kérdéseit, a napnak nevezetes történeteit egy-két szóval megemlíti s vezérideákat nyújt az ifjú léleknek azoknak helyes megítélésére. Az észnek és a szívnek ennyi varázsa megbájolja az érzéketlent is — észt ád a tompának s még annak is, a ki nem tudta megérteni őt, úgy tetszik, mintha felfogta volna. — Véletlen üt az óra s a helybenhagyás lassú zaja kiséri ki auditóriumából. Künn is a ti tanulástok könnyebbitéséről gondoskodik. Az ő cursusai gondos tisztasággal, tulajdon kezének könnyen folyó betűivel előre leírva és kiadva — egy részen kinyomatva, kezetekben vágynak. Ó semmivel el nem késik, maga idejében tanítása tárgyát bevégzi — elég időt szab a megtanultaknak fölelevenitésére — dicsőséges próbatétellel koronázza az esztendőt s lelkiismerete fáradozásának sikeres foganatjában a legszebb jutalmat kóstolja. A calculus pennáját az igazság vezeti az ő kezében, nem circalommal móri ki, hánynak lehetne hozzávetőleg prímát vagy secundát adni — a sor végnevei közt is ki van jelölve a szorgalom. Ő mindeniket ismeri, mert mindeniket nem egyszer próbálta meg — s a nem várt helyen — néha secundák között kitűnő „eminens“ calculus megszégyeníti a fennebb henyólőket, - - ösztönt ád az igyekezőnek 8 ezen az úton tudok sokakat, kik a középszerűségből a megkülönböztetés legfelső polczára vívták ki magokat. Végre nevét egy szives tanulsággal írja az életre kilépő ifjú Bizonyság-Levele alá, — könyek közt válik el a háladatos tanítvány s mintegy legszebb emlékét ifjúságának — úgy viszi el az ő nevét magával s dicsekszik azzal, hogy ő is Köteles Sámuelnek volt tanítványa.*

Buzgó és lelkes tanítása mellett egyéb iskolai teendőket is igen nagy pontossággal végzett. Az előljárósági gyűlések jegyzőkönyvét 9 évig, 1799. szept.—1808. julius 12-ig vezette. Ekkor Tompára tétetett át a jegyzőség és ő is, mint Köteles, 9 évig vitte a jegyzői hivatalt, 1817. julius 1-ig: de Enyedre átköltözése után az ő jegyzeteiből Köteles állította össze és irta be a tárgyakat jegyzőkönyvbe Tompa kérésére, ki „gyakori betegeskedése miatt tisztába nem ve-