Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

211

1768-ban rhetorices praeceptor volt. Ugyanezen évben történt Kovács Józseffel a megelőző évben Sz.-Udvarhelyről Enyedre vitt filoz. tanárral kellemetlen összeütközése, mely a főconsistorium közbejöttével s Fogarasinak Enyedről eltávozásával ért véget. Az eset következő volt. Szelíd, nagyra vágyást és kevélységet nem ismerő s még a tisztességtelen vetélkedést is unó tudós ifjú csintalanabb természetű tanulótársaitól s csaknem imádóitól ösztönöztetve, azt kezdette mondogatni, hogy ő többet tud professor Kovácsnál.x) A tanuló ifjúság e szavakat fölkapta s tartózkodás nélkül beszélte, terjesztette, s ez által a Kovács becsületébe fogyatkozást okozó mocskot ejtett. Kovács tehát sérelme orvoslása és becsülete helyreállítása végett a kolleg. elöljáróság kikerülésével egyenesen a főconsistoriumhoz folyamodott s ez máj. 31-én gr. Teleki József, Incze István marosvásárhelyi, Pataki Sámuel kolozsvári tanárokat kinevezte Fogarasi kikérdezésére s az ügy megvizsgálására a főconsistoriumnak az enyedi kollégium elöljáróságához 31— 1768. sz. a. küldött leirata szerint: „Nyilván vagyon a supr. consistorium előtt, hogy az enyedi kollégiumban bizonyos tekintetekben nem épen az iskolai törvények szerént tarta- tik meg a kívánt subordinatio. Nevezetesen a mostani rhetorices praeceptor Fogarasi nevű az, ki holmi anomaliaknak mind indító oka, mind eszköze. Az oskolák azért lévén fundáltatva, hogy minden virtusok gyakoroltatásoknak műhelyei legyenek — ez okon a supr. consistorium a hibáknak jobban is lehető kitanulásokra és or- vosoltathatásokra küldi gr. széki Teleki József kedves atyánkfiát, Incze István és Pataki Sámuel marosvásárhelyi és kolozsvári profes- sorok ökegyelmekkel együtt. — Kérjük azért a móltóságos urakat, a mikor megnevezett kedves atyánkfiái a közelebb feltetsző junius havának akármelyik napján Enyedre elmennek, hirt tevén azon atyánkfiái a mltsgs uraknak, ne terheltessenek akkorrá ott megjelenni, avagy csak egyik, ha mindketten nem lehetne és arra különösön is vigyázni, hogy azon Fogarasi nevű Deákot (ha ő önként elő állani nem akarna) quoquo modo előállittassák.“ 1768. május 31-én. Fogarasi nem riadt vissza a vizsgálattól; a vizsgálóbizottság kikérdezte s ő minden kérdésre tiszta, meggyőző feleletet adott gyorsan. — Csupán egy kérdést nem tudott megoldani: egy mély kút mélységének megmérése. Professor Kovács ezt megtette, megvilá- gositóttá. így a bizottság az elsőséget Kovácsnak megadta. E vizsgálat eredményéről a következett évben gr. Bethlen Pál tett jelentést a főkonsistoriumban, hogy Fogarasi enyedi deák censurat tett

') E tettét később megbánta. Utolsó óráiban halálos ágyán egykor fölserkenvén igy szólott: „Örökké bánom, a mit deákkoromban cselekedtem.“