Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

19

felé vegyen szabadságot magának, ránduljon fel Magyarországra, ismerkedjék meg Zokolyival, a tudomány Maecenásával s Magyarország ezen igazi phoenixével. Decsi válasza:

„Vettem leveledet legkitűnőbb uram, melyből ki nem mondhatom, mennyi gyönyörűséget merítettem. Mert ez legelső leveled s úgy van Írva, hogy abból nagy tudományosságodat és miveltsége- det, s irántam való különös jó indulatodat átláthattam. Hogy engem távol lévőt s arra csaknem érdemetlent oly szeretettel s oly tiszta szívvel ajánlottál Nagyságos Zokoli urnák, ezen irántam való ily nagy szívességedet annyira köszönöm, hogy azt mindig minden alkalommal a legkészebb leszek meghálálni. Mert ámbár az elnyerendő állapot reménysége barátaim előtt az igen nagy bizonytalanság miatt csekélyebbnek látszik is, mintsem hogy az út oly nagy költségével és fáradtságával kelljen megvásárolni, nekem mind a mellett is, a mint a tanácsok minden indokait jobbra-balra meg- hányom-vetem, több tekintetből tanácsosabbnak látszik, hogy ezen reménységgel s ez alkalommal Magyarország azon nagy főurait meglátogassam, mint az, hogy ezen háládatlan és fösvény országban tovább is mintegy syreni sziklához lánczolva, végkép elsorvadjak. Mert akár az ország közzavarait tekintsem, akár törekvéseim s állapotom nyomorúságos voltára gondoljak, bizony semmi sincs a mi nagyon is ne buzdítson a kibujdosásra.

A mint Németországból visszatértem, egészen ezen ország díszítésére szenteltem magamat, azt gondolván hogy kibujdosott rokonaimmal együtt itt majd tanulmányaimra nézve valamely kissé nyugalmasabb állomást nyerek. Ezen szándékkal ajánlottam a Felséges fejedelemnek azt a valóban nagy fáradsággal szerkesztett „Syntagmá“-mat. De nemcsak, hogy méltó jutalmát nem nyertem ezen munkámnak, de még felét sem kaptam vissza arra tett költségemnek. Nemsokára ezután, midőn fényes föltételekkel a pataki gymnasium igazgatására meghívtak, bizony akaratom ellenére tarkoly helységtől vette, eredetét pedig mint Szokoli és Kis-Yárdai család a Báthoriakéval közösen a Glutkeled nemből hozza le. Miklós, e néven Y-ik, 1595-ben követségben volt III. Zsigmond lengyel királynál. Felesége Telegdi Kata, leánya Erzsébet, pribéri Mélith Péterné, ki javait örökölte Nagy Iván X-ik k. 786 s. k. 11, és b. Radvánszky Béla „Századok II. k. 509—512. 1.

2*