Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
191 hogy a visszavonás elhordozhatlan terhét vegyék levállairól; mert ha ezt meg nem nyeri, világos, hogy a synodus deliberatuma erejénél fogva a jövő év első napján mind helyétől, mind hivatalától örökre meg fog fosztatni. Még életben levő szülőire, kedves feleségére és két kis gyermekére kéri, hogy legyenek tekintettel s könyörüljenek rajtok és rajta!1) Kérését nem követte siker. Karácsony eljött és x) Bőd nem emliti Nádudvari e kérvényét; szükségesnek találjuk azért itt egész terjedelmében napfényre hozni: LIBELLUS SUPLEX Samuelis Nádudvari ad Illustrissimos Spectabiles ac Magnificos, Supremi in Transylvania Reformatorum Consistorii Proceres, Natalium splendore, pietate, magnanimitate, prudentia, ac aequitate conspicuos, Dominos, Dominos et Patronos suos Gratiosissimos. Illustrissimi, Spectabiles, ac Magnifici Proceres! Domini et Patroni gratiosissimi! Quibus motibus involverit Ecclesiam Nagy-Enyedinam fervor quo- rundam hominum, plus aequo pro minutiis religionis Zelantium, omnibus, qui religionis negotia scire curant, notum esse arbitror. Dolent piae animae, et ab omni virulentia alienae, hominum, eandem religionem profitentium mentes, sic in contraria studia scindi, atque in gremio suo reperiri, qui tranquilitatem Ecclesiarum Transylvano—Reformatorum, multis precibus, laboribus, sudore et sanguine partam, levi de causa turbare sustineant. Doluit certe, doletque animo meo, pacis et concordiae, pro ut servum Jesu Christi decet, studioso, non de fundamentali aliquo fidei articulo, sed extremo fere structurae apice (universalis gratiae doctrinam intel- ligo) tantam belli religionis molem conflatam, et huc usque infeliciter prorogatam atque productam esse. Quid enim attinebat in materia Cut illi ipsi fatentur) in utramque partem aeque disputabili, et quam unusquisque sine dispendio fidei et salutis credere, aut rejicere potest, hostili animo capitalique odio digladiari ? Quid causae fuit, ad oppugnandam doctrinam, quam in Germania, Anglia, Helvetia, Belgio, etc. aeque pii cordatiquc Reformati fovent, publiceque confitentur, ingenti conatu et nisu coelum terrae miscere? Quid opus fuit causamNagy-Enyedini, in frequentissimo, utri- usque, secularis et ecclesiastici ordinis consistorio dijudicatam, decisam, atque complanatam, resuscitare, synodoque generali iterum disceptandam committere ? Num sapientis est toto amne restinguere, quod amphora aquae commode possit incendium? aut ambabus palmis uti, ubi digito reprimi queat emicans atque surgens malum? Quid coegit sanctam synodum, ut mihi, sententiam de praedicta gratia universali publice recantandam esse deliberaret, neque hoc deliberatum, interveniente humili deprecatione, revocaret, quamvis perpetui de hac materia silentii fidem, datis reversalibus promiserim, juramentoque affirmaverim, me, de gratia universali, neque publice neque privatim unquam docturum, disputaturum, locuturumve? Quid est in conscientias dominari, si hoc non est? An ergo ex praescripto sacra-
