Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
189 Ne felejtse el Isten a rajtam tett méltatlanságot s gyalázatot, hanam fizesse vissza nekiek.* Nádudvari ezen panaszos szavainak hitelét nagyon meggyengitik a fönnebb érintett adatok. — És ha megengedjük is, hogy a „pauperies magna meretrix“ oly lépésekre kényszeritette, melyek rendezett viszonyok között egy erkölcsi testület vezetőjének meg nem engedhetők: de hisz ezen anyagi zilált helyzet közös volt más két kartársával is, és ha kartársai alap- és ok nélkül vették volna is üldözőbe: kollegáinak ezen eljárása családjával, nejével való békéjének, egyetértésének, összetartásának még szilárdítására, szorosabb összefü- zésére szolgált volna. A külvilág üldözései és zaklatásai között a családi tűzhelynél keresünk menedéket, enyhet, s az emberek rideg, hideg, fagyasztó tekintete előtt a család szentélyében meleget. De előbbi levelének folytatólagos soraiból ép az ellenkezőt olvassuk: „Megköszönném alázatosan, ha Excellentiád mél- toztatnék az én feleségemet is csendesíteni; hallom, hogy béké- telenkedik és engemet bestelenséggel illet. Nulla calamitas sola. Ugyan reám dűlt és nehezkedett most a balszerencse. Én nem deseraltam őtet: ha hozzám jö lakni, recipiálom s mint feleségemet úgy tartom, a mi praetensioja van, eligazítom. Ha valamivel vádol, bizonyítsa meg, csak hogy hagyjon békét addig és ne bestelenitsen, mig velem vagy egy, vagy másképen nem végez. Cselekedjék Excellentiád velem irgalmasságot, kegyelmes jó uram, nem magamért, hanem szegény gyermekeimért, nemzetségemért s kivált Istenért. És méltoztassék az elméket úgy disponálni mindenütt, hogy egy keveset respiralhassak, mert én mindeneket fogok suo tempore contentalni, valakinek valamivel tartozom.* Az egyenetlenséget férj és nő között Nádudvari ingatagsága idézte elő: „rósz hírben keveredett volt egy lenge nővel, mely midőn kivilágosodni kezdett volna, titkon Erdélyből kiméne Magyarországra; elhagyá feleségét, gyermekét, hivatalát, vallását; azoknak is, a kikhez ment, reménlett tisztességét és uraságát s gazdagságát el nem érte.“ *) Egy más versio szerint „öregségére Hollandiába bujdosott és ott a ref. vallásra vissza állván, tanítással kereste kenyerét.“2) 1749. márczius 27-én költ leirata 3. pontjában a főkonsistorium elrendeli Nádudvari összeirt és megbecsült ingóságainak további rendelkezésig jó gondviselés alatt tartását.3) — Ez utolsó adatunk Nádudvari ügyében. Nádudvari életrajzának kiegészítése végett szükségesnek taBőd. Polikarp. 175. és 202. ä) u. o. 3) Koll. Ívtár 110.
