Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja

16

lősinek megadjak a rectorságot s Tolnainak mint Seniornak (esperes) a felügyeletet.

De hozzuk napfénye ez alkalommal Decsinek — három szellemi szülőjéről hálás elismeréssel emlékező versét is:

Fac bona cuncta meis Patronis rite precator,

Qui nos ingeniis progenuere suis.

Salve igitur Caspar gentis laus maxima nostrae,

Qui mea juvisti pectore fata pio.

Tuque Valens salve studiis celeberrimus cunctis,

Salve profectus, duxque paterque mei.

Cura tua est, quod ego peregrinos visere terras Quodque queo casus vincere, cura tua est.

Ergo prius Rhodanus nostro miscebitur Istro,

Quam tua de nostro gratia corde Cadat.

Et tu Banrevii Debrecii pars magna Senatus Vive diu Jani laetus honore tui.1) —

E vers utolsó két sorából azt is látjuk, hogy debreczeni os- kolázása alatt Bánrévi volt fő pártfogója.

Hány évet töltött a tolnai és debreczeni iskolákban, s mikor került Erdélybe a kolozsvári ref. iskolába, adatok hiánya miatt nem mutathatjuk ki. Hogy azonban ez intézetnek jelesebb növendékei közé tartozott, abból következtethetjük, hogy Losouezi Bánffi Farkas fejedelmi tanács urnák őt ajánlották az intézetvezetői 1587 ben külföldi egyetemre küldendő Ferenez nevű fia mellé útitársúl.

Az ifjak, a hosszú útra szükséges tárgyakkal fölszerelve má- jus 18-án iudultak el Bonczidáról és mentek azon nap Székely- Vásárhelyre; 2-ik és 3-ik nap Homoród-Szent-Pálra. Innen Kornis Farkas királybíró, fiát Kornis Györgyöt hozzájok adván, Brassóba vitte és kisérte őket. Brassóban csatlakoztak a Kovasoczi Farkas cancellarius és Kornis Gáspár fényes társaságához, kiket a fejedelem Varsóba küldött gyűlésbe. Brassóból Kézdi Vásárhelyre, s innen az Ojtozon keresztül Moldován, Havasalföldön át Varsóba, s végre Poroszországon, Pomeránián és Bradenburgon át, julius 26-án Wittembergbe érkeztek, s ugyanazon nap be is Írták nevüket a *)

*) Tolnai S. Jánoshoz 1588-ban irt versében, midőn ez a Wittem- bergi académiáról haza tért 1588-ban. (4078. k. sz.)