Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
IG4 legium ifjúsága zsongott, s mint két méhkas raja, szívta a tudományok mézeseppjeit. 1718-ban a kolozsvári országgyűlésen a vándor kollégium ügye újból a rendek elé terjesztetett. Steinwille ugyanis, jóllehet nem tartotta meg Ígéretét a kárpótlást illetőleg, de a császár nevével engedett azon szabadságot, hogy a kollégium más helyre költözzék, vagy — ha tetszik — Yásárhelytt maradjon, most is megígérte a ref. status rendéinek. Ezen ügy elintézése tehát már most a ref. fő konsistorium tetszésétől függött. A távolabbi vihar fenyegetése e szerint megszűnt; de most már a közelben — a város kebelében kezdett kedvezőtlen szól lengedezni. Bár a város akkor még egészen református volt: találtattak mégis a városi tanács tagjai közt olyanok, kik a kollégiumnak állandó itt maradását nem óhajtották, sőt egyesülését a partikulával minden áron megakadályozni törekedtek. Ezek tehát czóljok elérése végett össze foglalják 11 pontban, a minden alapot nélkülöző és nevetséges azon okokat,*) melyekért a kollégium itteni letelepedését s a partikulával való egyesülését nem akarják és felküldik Kolozsvárra a még folyamatban lévő országgyűlés ref. rendéinek. Ezen pontokra márczius 27-ón megteszi észrevételeit és felel etjét a fő konsistorium, eloszlatja a tanács kételyét s biztosítja, miszerint a kollégium, nem hogy a város privilégiumait, mentességét és előjogait megtámadná, sőt inkább kötelességének ismerendi azokat védelmezni és megtartani; egyébiránt a fő konsistorium azon hatalmát és tekintélyét, melylyel a hazai minden ref. egyház községek, iskolák és kollégiumok igazgatásában bir, kétségkívül akarja is, fogja is használni és érvényesíteni, ha szükség leend, a marosvásárhelyi magistratusnál is, mint ref. vallásu ekklósiánál és igy kormányzása alá tartozó tagjánál. Ezen válaszra az ellenszegülők nem csak lecsendesedtek, sőt előbbi vélemónyöket megváltoztatván, egyszerre barátai, pártfogói eettek a kollégiumnak s a partikulával való minólelőbbi egyesülését, Így be olvadását kívánták. Az egyházi főtanács ekkor kiküldi Vásárhelyre gr. Teleki József fehérvári kollégiumi gondnok elnöksége alatt Toldalagi Jánost a vásárhelyi pártikula gondnokát az egyházi fő tanács több tekintélyes tagjával a béke és egyetértés eszközlésére s a két iskola egyesítésére és ellátja s fölruházza őket a Steiuwil- A helyi ref. egyházközség levéltárában 139—1718. 1. sz. a.
