Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894. Az iskola múltja
7 II. A Rákóeziak által istápolt s bőkezű adományaik által szép virágzásra jutott sárospataki collegium II. Rákóczi Györgj balsorsa után hanyatlásnak kezdett indulni s miután nője, Báthori Zsófia, ki házassági viszony végett vallását változtatva lett reformátussá, férje II. Rákóczi György halála után pedig újból visszatért a róm. kath. vallásra fijávál I. Rákóczi Ferenczczel együtt: a collegium ege is beborult, szerencse csillaga letűnt, sőt 1 étele is megszűnt, midőn 167 1. október 20-án fegyveres erővel és ágyukkal ostromolt ősi fészkéből kivonulásra kényszerittetett. A hajlékából kiűzött testület, talán hogy az üldöző, fanatikus ellensége erejét megoszsza,, s ezáltal az egészre mért csapást gyengítve magát részben megmentse, két részre oszlott, két ellenkező irányban keresett menedéket: mig egyik most Gönczön, majd Kassán ütötte1 föl ideiglenes sátorát, a másik a nagyobb rész Buzinkai Mihály és Pósaházi János két tanárával átkelve a Tiszán Debreczennek tartott, hogy *) ezen tős-gyökeres magyar városban a száműzés nyomorait és az útazás fáradalmait némileg kipihenve tovább, távolabb vonuljon a vihar elől. A pataki iskola szerencsétlen esetének gyászhíre átszárnyalt a Királyhágón Erdélybe, s eljutott I. Apafi Mihály feledelem füleihez is. Ő — a megtisztított vallásnak hive, s maga is a tudományokban jártas és a művészet s tudomány kedvelői és mivelőinek kitűnő barátja, szilárd védője és páratlan oltalmazója — megértvén, hogy a számüzöttek figyelmű Erdély felé irányult, a legszívesebb készséggel meghivja Gyulafehérvárra s ott a Bethlen Gábor fejedelem alapította collegiumnak — N.-Enyedre átköltözése óta üresen állott, romjaiból sürgősen kijavított épületét jelöli ki és ajánlja föl az üldözött iskolának szálláséi. A vándorcsapat Patakról magával hozott becsesebb tárgyait a debreczeni Tanács gondjára és hűségére bizván, kétes remónynyel s aggódva indult ki a városból, mintha oda újból vissza kellene térnie; átjött a Kárpát bór*) A debreczen-városi évkönyv, a pataki collegium eseményéről 1671. évi október 16-áról ilyeténképen emlékezik: „Rákóczi Györgyné fiával Rákóczi Ferenczczel együtt a sárospataki scholából a dcákságot exturbalta, a scholát németek kezébe bocsátotta, a predicatorokat, mestereket kiűzte és minden parochialis proventust occupalt; kiért isten büntesse! Sóba el ne kerüljék!“ Szűcs István „Debreczen város törtéi nclme.“ II. k. 440—441 lap.