Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894

IX.

VAGYONI ÁLLAPOT.

A kollégium vagyonának keletkezéses idők során miként való szaporodása ez értesítő első részében van ismertetve. Látni lehet ott, hogy a kollégium sohasem részesült oly nagyszabású adományokban, mint a n.-enyedi, sepsiszentgyörgyi és szászvárosi testvér kollégiumok, melyek a Bethlen, Mikó és Kán neveket, mint fejedelmi alapítóikra való hálás megemlékezést viselik homlokzatukon. Kollégiumunk vagyona ugyszólva a hívek filléreiből gyűlt össze ; a protestáns buzgóságnak és áldozatkészségnek s a mindenkori vezetők lelkiismeretességének, előrelátó takarékosságának eredménye. E buzgóságnak és áldozatkészségnek utolsó nagyobb megnyilatkozása a szabadságharczot követő önkényuralom idejére esik, mikor az absolut kormány által megkívánt pénzalapokat az elöljáróság csak úgy tudta kimutatni, s ezzel a kollégiumnak algym- náziummá degradalását kikerülni, hogy felhívására egyházak és egyesek tetemes összegeket, mint segély Ígéreteket, Írtak alá, mely összegek legnagyobb része valóban be is folyt a kollégium pénztárába.

A protestáns áldozatkészségnek szép tényeit évlapjain megörökíteni azóta is volt többször alkalma a kollégiumnak, mint legújabban is báró Kemény Domokos, főgondnok ur adományait (1.1. a.), de ezen adományok igen csekély kivétellel bizonyos meghatározott czélokra, a legtöbben tanulók segélyezésére és jutalmazására, mint alapítványok és ösztöndíjak tétettek, tehát megkötött rendelt etés- sel, s igy habár a kollégium pénzalapjainak összege növekedett is velők, de a közalap, melynek hordoznia kell az összes közszükségeket, az utóbbi húsz év alatt nem gyarapodott, vagy csak oly csekély mértékben, hogy a gyarapodás az 1883. évi középiskolai törvény által megkétszerezett igényekkel nem tarthatott lépést. Ezen törvény rendelkezései, az újon keletkezett, nagy költséggel berendezett és működő állami intézetek versenye és mintája oly súlyos terhekkel nehezedett a kollégium közalapjára, hogy azóta a törvény-