Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894

105

kamat, a mely jelenben 5°/0-kal számittatik, a kiadások rovatában 1/6 részszel apadna, a mi tesz 1145 irtot* a Gecse illeték, a mely jelenleg tesz 2758 frtot, az akkorára kinövendő 105000 írt tőke után 1993 írttal több kamatot fog szolgáltatni. Tandíjainkat, a melyek jelenben 4170 frtot jövedelmeznek s a melyeket ez alkalommal emelni még károsnak és czélszerütlennek tartunk oly vidéken, ahol magasabb tandiju intézet nincs, akkor emelhetnék ^-ával 24 illetőleg 20 írtra, a mi tenne 1390 frt több bevételt. E három tétel összesen tesz 4528 frtot, s igy bármely eshetőséget véve, az egyensúlyt, költségvetésünkben mindig képesek leszünk fenntartani. Ezért voltunk bátrak tőkéinket, egy a helyi közepes viszonyoknak megfelelő s remélhetőleg 10-15 évig megálló kamatlábbal, 6°/0-kal számítani. A mi a tényleges helyzetet illeti, a mint B) jegy alatt mellékelt rendes évi költségvetésünkből látható, tőkéink nagy része 8°/0-kal van számítva. De ez csupán csak a szükség szülte helyzet, sokáig fenn nem tartható, a tőkék elhelyezése igen nagy gonddal jár, néha a tömeges tőke befizetések következtében csak a takarékpénztári 4°/0-os kamat térül meg s ennek következtében kénytelen elöljáróságunk költségvetésünkben nagyobb fölösleget mutatni ki, hogy az időközi kamatok csökkenése következtében keletkezett csekélyebb bevételt ellensúlyozhassa.

Hogy e nyomasztó helyzetből menekedjünk, egyik indoka annak, a miért az állam segélyéhez kell folyamodnunk.

Rendes járandóságaink közül legnagyobb a dr. Gecse emberszereteti intézettől nyertévi2768 frt, mely azonban évről-évre változik és az alap uövekedtével növekszik, a mennyiben a befolyó tiszta jövedelem 1/6 része jön rendelkezésünk alá. Ha az alapítványi összeg 420000 írtra nőtte ki magát, kollégiumunk a kamatok egynegyed részét fogja élvezni.

Tandijakból befolyó jövedelmeink, egy tanuló után 1 8 illetve 15 frt, ugyan fokozhatok volnának , de felekezeti tanintézeteknél a tandíj emelés igen nehéz, mert hiszen közönségünk mindig szeme előtt tartja, hogy kollégiumunk tulajdonképen az atyák áldozatkészségéből, a közönség által tett alapítványokból épült, s még nagyon eleven emlékezetében van az az idő, a mikor kollégiumunk csaknem ingyen nyújtotta az oktatást s az internátusbán a benla- kást, s magával szemben némi méltányosságot követel. Most a 18, alsóbb osztályokban 15 frt tandíj mellett még az internatusi költségek is majdnem ugyanannyit tesznek, s igy a szülő egy tanuló után 32—45 frtot fizet. Nem óhajtjuk tehát a tandijat, a mig csak