Református Kollégium, Marosvásárhely, 1894
103 nevezett építkezési segély megnyerése esetén is gymnasiumunk a jelen berendezés mellett, jelen anyagi erejével a versenyt nem csak az állami, hanem az állam által segélyezett oskolákkal sem bírja ki: vagyoni körülményeink minden erőnk felhasználásával sem engedik, hogy a követelményeknek megfelelőleg rendez kedjiink be. Kollégiumunk gymnasiumában jelenleg kilenc* rendes tanár működik, helyettesek által van betöltve a vallástani, németnyelvi, egy magyar-latinnyelvi és a mértani rajzi tanszék. Nincs görög-pótlé tanfolyam. Hét rendes tanár fizetése 1200 frt és természetbeni lakás, a más két rendes tanár fizetése 1000, illetőleg 900 frt és 200 frt lakbér. Fizetés emelés vagy ötödéves pótlék nincs, legfeljebb az, hogy a két kissebb fizetésű tanár, eseíleg 1200 frt fizetésbe és természetben adott lakás élvezetébe léphet. A helyettesítések díjazása szintén igen csekély: a német nyelvtanításért 700 frt, egy magyar-latin nyelvi helyettes tanár fizetése 600 frt, vallás tanításért és mértani rajztanitásért 300—300 frt. Ily javadalmazás mellett, különösen a mostani körülmények között, mindőn a tanár hiány általánosan tapasztalható, midőn a megélhetés terhesebb, midőn mindenütt megvan a törekvés a tanárok anyagi helyzetén javítani, s tényleg a legtöbb helyt nagyobb anyagi előnyöket nyújt a tanári állás külnösen állami szolgálatban, a. hol az előhaladás biztosítva van a tanár részére: alkalmas kiválóbb egyéneket, olyanokat, milyenek a múltban ev. ref. kollégiumainknál működtek, a kik a magyar közoktatás és nevelés ügynek diszei voltak, alig lehet találni. Lehet az oskola bármily fényes berendezésű, lehet a legpontosabb rendtartása, legtökéletesebb rendszere : jósága csak attól függ, czélját csak akkor éri el, ha tanárainak individualitása megfelelő a közoktatás nagy és magasztos czéljainak; ha arra való egyéniségüket szabadon, anyagi gondoktól függetlenül, a társadalom becsülésétől és bizalmától kisérve, érvényesíthetik, szentelhetik az ügynek egész odaadással. Ha a jelen szűkös viszonyok között, csekély javadalmazás mellett akadnának is ily arra való egyének: de gondolható-e, hogy e nehéz megélhetéssel küzdve, a folytonos helyettesítéssel járó munka által tul- halmozva megfelelhessenek annak a czélnak, a mely pályájuk kezdetén szemük előtt ragyogott, s ne váljanak egyszerű napszámos tanerőkké ? Midőn tehát más erőforrásaink hiányában az állam segélyét óhajtjuk igénybe venni, czélunk az, hogy rendes tanáraink létszámát, a mely csak éppen, hogy megfelel a törvény minimális követelményeinek, kilenczről legalább tizenháromra emeljük, a tanárok javadalmazását, ha nem is teljes mértékben egyenlővé, de legalább megközelítővé tegyük az állami javadalmazásokhoz.
