Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893

14

rébe az odaadó gondért, melylyel vezet titeket tanulói pályátokon,

tőletek, kedves ifjak

....................De nem is szükséges programm

ot adni. Mi igazgatók, kik csak ideig óráig vagyunk, kisebb és nagyobb időközökben jövünk és megyünk, csak másod sorban jöhetünk tekintetbe. Teszünk, küzdünk a nekünk jutott tálentumok mértéke szerint, egyformán lelkiismeretes buzgalommal, több-kevesebb eredménynyel. Hanem mindez csupán egyes egyén többkevesebb sikerű, apróbb részletekre vonatkozó küzködése. Yan ennél az intézetnél valami fenséges, valami változatlan, a mivel szemben az egyes egyén minden hatása, még oly nagy sikere is eltörpül. Ez az a szellem, mely ez intézetet, mint életadó, működtető erő, ködbe vesző idők óta megszűnés nélkül körüllengi. Kedves ifjak! ügy tekintsetek ez alma materre, hogy ez már két század óta fogadja újból és újból keblére azokat, kik a tudás életadó nedvét szomjuhozzák, s csepegteti keblükbe az igazi derékség, a kalokagathia alapjait. Az a levegő, melyet ez intézet falai között beszivtok, telítve van kétszázados múlt eredményeivel, a tudományos munkálkodás, a szabadság, a haza és egyház szeretete fenn- séges példáinak nemes emlékeivel. Igen ! Ez intézetből tudósok nőttek ki, s vitték az emberek előtt a tudás szövétnekét; szabadság bajnokai tűntek föl, vértanuságot is szenvedve a hazáért; oszlopai állottak elő egyházunknak, vallásunknak, vállaikon hordozva a gondolkozás és szabad vizsgálódás cultusának szent egyházát. Igen ! megszentelve van ez intézetnek minden egyes köve, földjének minden darab hantja múltjának dicső emlékeivel. Azt a szellemet megőrizni, azt a levegőt számotokra tisztán tartani, azt az irányt a nevelés és oktatásban tovább követni akarjuk mi is, kik jelenleg tanítóitokul, vezetőitekül, őrállokul vagyunk ide állítva. Meg akarjuk tartani tisztán, épen azt, a mit az ősöktől az elődök útján átvettünk s úgy adni át az utódoknak, hogy mi se neveztethessünk hűtlen sáfároknak. Czélunk: megvetni bennetek az alapokat arra, hogy derék emberek, hazánk és nemzetünk hü fiai legyetek, miképen ez volt czélja ennek az intézetnek mindig. Hogy azonban e czélt elérhessük, ahoz a mi munkálkodásunk mellett a nagyobb szerep reátok vár

.................“