Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893

Október 1-ón folyt le az iskolai óv szokásos ünnepélyes megnyitása a közönség élénk érdeklődése mellett az ifjúság énekével, Molnár Albert ev. ref. lelkész imájával és Horváth József igazgató megnyitó beszédével. Eztkövetőleg Gyulai D. Kálmán tanár afia, ki az 1892-iki kerületi közgyűlésen választatott meg kollégiumunkhoz a természetrajz-földrajzi tanszékre, olvasta fel székfoglaló értekezését.

Az igazgató, a következő három évre az elöljáróság által megválasztva, ez alkalommal először végezte a megnyitást. Beszédéből közöljük a következőket:

.........................Rövid és egyszerű az én történetem. Ottazok

an a helyeken, melyeken ti ültök,ültem én is gyermekéveimben; ott künn az intézet kúriáin, kamráiban és clasisaiban játsztam és tanultam, nevettem és sírtam, épen mint ti. Igen én is ez alma mater kebelén gyűjtöttem a gyermekkor ama hói vidám, hói borús, de mindig kellemes emlékű képeit, melyeket ti most gyiijtetek, s melyek, mint márványba vésett irás, most is kitörőlhetlenül vannak lelkem mélyén. S tovább ez intézet szent falai között épitettem én is a serdülő kor légvárait és rontottam, épen mint ti, kedves ifjak, s vettem lelkembe, miképen nektek is vennetek kell, a szép, igaz és jó ideáit, hazánk és nemzetünk iránt való rajongást, egyházunknak, mely a szeretet, szabadság és egyenlőség vallását vallja, sze- retetét. S végül ez intézetben, mint ennek egyik szerény munkása, jutottam el a férfikor éveinek munkálkodásán, törődésin, örömein, aggodalmain, reményein, csalódásain keresztül, melyeken egykor nektek is keresztül kell mennetek, im itt az élet deléhez. És most itt állok, ez intézethez forrva minden izemmel, lelkemnek minden dobbanásával, aggodalmaival, reményeivel, de azzal a büszkeséggel is, melyet az intézet dicső múltja ébreszt mindnyájunk szivében, kik ennek jelenét becsüljük s jövőjében bizva-bizunk. Itt állok, ide helyezve a mélt. Elöljáróság megtisztelő bizalma által, hogy legyek első azok között, kik között utolsónak lenni is tisztesség, hogy legyek vezérmunkás egy ideig azok között, kiknek életfeladatul jutott munkálkodni ez intézet virágzásán, dolgozni bennetek és általatok kedves ifjak, hazánk, nemzetünk, egyházunk javán a