Református Kollégium, Marosvásárhely, 1893
7 A legkeményebb ásványt, követ, a legtöbb fémet finom porrá örli; az élőtesteket megfosztja életüktől, tömegüket szétmorzsolja, elaprózza s minden nagy alkotását a föld rögei közé temeti, de nem pihenés végett, hanem azért, hogy uj alkotásaihoz alapul és épitő anyagul szolgáljanak a szétdult parányok A romboló munkához kiterjedt segítség áll rendelkezésére. A hő és nedvesség itt is elválhatlau társai; ezek mellett egy sereg élődi növény és állat működik arra, hogy rést nyissanak, utat törjenek az oxigén számára az élő testek belsejébe. Az oxigén munkakörének e vázlatos ismertetése alapján is joggal mondhatjuk, hogy az élők éltetője egyszersmint megélője is. A természet háztartásában ez nem is lehet máskép, mert ha az idők kezdetétül fogva minden élőlény életideje határtalan volna, ma uapság egyetlen egy élőlény sem lenne e földön, mind kipusztullak, illetve felemésztették volna egymást, mig az utoljára maradt leghatalmasabbak éhen vesztek volna el, mert számokra sem táplálék, sem elég meleg nem jutott volna. A természet háztartása követeli meg, hogy a földi testek fejlődésüknek és létezésüknek egy bizonyos korát megérve, a testükben felhalmozódott tápanyagokkal vagy hason, vagy más fajtájú utódaiknak nyújtsanak létezési alapot. A természet háztartásának e menete tette és teszi lehetővé a szerves testek folytonos tükéletesbiilését, mivel a tökeletesbüléshez szükséges kedvező körülmények csak igy léphettek előtérbe s csak a nemesebb táplálék fejleszt nemesebb lényt. A mint az oxigén működése megszűnik valamely élő szervezet belsejében, azonnal megkezdődik az oxigénnek külső támadása, oxidálása, mely tömegekre és parányokká morzsolja a leg- óriásabb szervezet tömegét is és mint humus áll előttünk. A bibliai mondat: „Porból lettünk, porrá leszünk“ röviden, de megdönthetetlen határozottsággal fejezi ki a természet háztartásának épitő és romboló menetét, mely alól mi emberek sem képezünk kivételt. A ki a természet életműködését éles figyelemmel kiséri, nem ütődik meg azon, hogy élete határok közé van szorítva, mert tudja,
