Református Kollégium, Marosvásárhely, 1891
13 systema, a hol meg van határozva, minő vizsgálatok szükségesek az egy gombos, két gombos, három gombos, pávatollas mandarini állás elnyerésére. Az egyén maga nem ér semmit, ha nincsenek meg szükséges bizonyítványai; ha pedig ezek megvannak, az egyén lehet akár egy emberlábon járó hustömeg. Most bátor vagyok kérdezni, hogy ennyi tekintetnek figyelelembe vétele mellett nem tévesztheti-e el valódi czél- ját a középiskola? vájjon annak tanári testületé innen is, onnan is ostromnak kitéve, teljesítheti ama feladatát, a mely elébe van tűzve? Vájjon a midőn látja, hogy egy ifjút tanulása tovább folytatásáról leszorítva, azt szerencsétlenné, nyomorulttá teszi, sokszor a nagy közönség szeme előtt erkölcsileg is megbélyegzi, itélhet-e elég objektiv? S ha néha a tanári testület mégsem hagyhatja a valódi czélt figyelem nélkül, ha kényszeríti rája saját belső meggyőződése úgy tenni, a mint azt a törvények rendelik, a mint azt a magasabb társadalmi érdekek kívánják: akkor rögtön kész a panasz, rögtön hallhatók az elégedetlenség hangjai a közönség körében. Szidják az iskolát, a mely alól a szilárd alap ki van rántva az ellentétes intézkedések által. Az egységes gymnasium czélja ez ellentéteket kiegyenlíteni. — Nem hisszük, épen azért, mert lesz ott sok minden, mint a jó boltban, csak az nem, a mit keresünk, a jellem képzés, a magasabb idealizmus, a philosophikus gondolkozásmódnak beleoltása az ifjúba, a miknek hián lehet ugyan miveit, értelmes, széles israeretkörü ember, de nem olyan, a milyenre egy magasabb egységbe olvadt társadalomnak szüksége van. A gymnasium had maradjon meg a maga czéljainak, s had alakuljanak mellette párhuzamosan iskolák, a melyek a nagyobb résznek a közvetlen megélhetésre, a közmivelt- ségre szükséges ismereteket nyújtják; hadd döntsék le azokat a chínai falakat, a melyek egyik, másik iskola padjain eltöltött évek, bizonyos kikényszergetett bizonyítványok alakjában az egyéni fejlődés útjában akadályul állanak. Az iskolák
