Református Kollégium, Marosvásárhely, 1891
11 lalkozni merjen; ekkor mondanák csak igazában, hogy ime micsoda képtelen követelmények ! minő megfeszítése az agynak ! miféle esztelen törekvés, mindannyiából philosophust nevelni! E nélkül a philosophikus alap nélkül azonban , mely gondolkozásunknak függetlenségét biztosítja, mely képessé tesz, hogy a dolgokat önállóan fogjuk fel, hogy véleményeinket , nézeteinket mi magunk alkossuk meg; Magyar- ország jövő nemzedéke, a miveit társadalmat alkotó elemek soha sem fognak öntudatosan cselekvő, érzelmeiket, gondoltjaikat szabadon nyilvánító, magukkal egészen tisztában levő, önmagukkal ellentétbe soha sem jövő, szilárd jellemű egyénekké fejlődni; hanem lesz egy tömeg, mely végzi gépiesen kötelességét, melyben más egyéni ambiczióira nem akadunk, mint a társadalmi létrákon felfelé haladni, más rugót a cselekedetre nem látunk, mint a mindennapi kenyér kérdése, melynek megszerzéséért, aztán cserében kihullatunk egy-egy tollat lelkünk szárnyaiból, melyeket egykor ifjú lelkesedésünk, ifjúkori öntudatlan, határozott alakot nem öltött vágyaink* törekvéseink növeltek meg. Lesz egy mustraszerüleg organizálható tömeg, mely vakon engedelmeskedik, cselekszik, sóhajtásait, melyek sokszor önkénytelenül törnek fel kebeléből, vissza tudja nyomni, a gondolkozást bízza egyes kiválasztottakra, ő maga csak végrehajt, szavaz, rendelkezésre áll. íme a közoktatás, a köznevelés feladata, egyéneket adni a társadalomnak, a kik individualitásoknak szabad fejlődése érvényesithetése által, képesek a társadalmat a maga merevségéből folyton fel felrázni, képesek annak emelkedését elősegíteni. S ha már a mi közönségünknek az is túlterhelés, az is fokozott követelmény, hogyha az iskola bizonyos, minden miveit embernek szükséges ismereteket, a legelemibb módon igyekszik elsajátíttatni az ifjúval, nem tudom mit fogna szólam ahoz, ha középoktatásunk a mondott czélnak megfelelő irányban haladna! Nem, ne keressük annak az elégedetlenségnek okát, a melyet a közönség körében hallunk gyakorta,
