Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
82 tóttá egész életén át, s talán ez volt oka, hogy az összegyűjtött anyagot nem dolgozhatta fel teljesen a hazai tudományosság kárára. Az iskolában minden tárgy egyiránt érdekelte őt, a classikusok úgy mint a természettudományok — s a mit az iskola nem nyújtott, igy az idegen nemzetek modern irodalma terén, azt önszorgalommal igyekezett elsajátítani. így ha visszagondolok azokra az ifjúkori évekre, úgy találom, hogy minden alap meg volt benne arra, hogy jó tanár lehessen. Atyja, a ki gondos nevelésben részesítette korábban elhalt öcscsével együtt — orvosi pályára szánta Bécsben ; az orvosi tanfolyamot azonban nem végezhette be teljesen, az utolsó évben mutatkozni kezdettek rajta ama kór jelei, mely később sirba vitte. Egészsége helyreállítása végett egy telet olasz ég alatta Riviérán töltve, visszatért, felhagyott az orvosi pályával s a kolozsvári egyetemen philosophicumokat hallgatva nem sokára alkalmazást nyert kollégiumunknál, a hová a természetrajz vegytani tauszékre rendes tanárul megválasztatott 1878-ban. Később egy évig szabadságoltatva a kolozsvári tudomány-egyetemnél philosophiai doktori oklevelet szerzett. Mint tanár teljesen megfelelt ama várakozásnak, a melyet hozzá kötöttek. Széles ismeretei által érdekes vonzóvá tudta tenni tárgyát, kellemes tiszta'értelmes előadása a figyelmet ébren tudta tartani, jóságos szigora, következetessége tiszteltté, finomsága, miveltsége, mely nem reá tapadt máz volt, hanem a magasabb értelmiségnek, a folyton működő szellemi életnek kifolyása, szeretetté tették tanítványai előtt. Buzgalma, az ügy iránt való szere- tete, pontossága, becsületessége folytán elismerésre, becsülésre talált szükebb körben tanár társai, szélesebb körben egyházkerületünk tagjai között. Tudományos munkásságát a hazai briologia terén nem csak hazánkban, hanem széles e világon Newyorktól Pétervárig ismerték; nemzetünk jelesebbjei között foglalhatott volna helyet, ha a halál nem fordítja oly fiatalon 38 éves korában élete fáklyáját lefelé. Társaságban a jó tréfát meg nem vető, a komoly, szellemes társalgást kedvelő volt. Érdekelte minden, az emberiségszent és nagy eszméi, törekvései, nemzetünk életének minden mozzanata, egyházunk s legkivált iskolánk. Szeretett magának minden dologról tiszta világos fogalmat szerezni, alkotni, helyes nézeteken állapodni meg, különösen ott, hol véleménye befolyással volt. Szerette és becsülte a tudományt minden ágában, mint az emberiség jobb jövőjének egyetlen zálogát. Buzgón munkálkodott az értelmi felvilágosodás szent ügyén s lelkesedéssel szemlélte ama fáklya világát, melylyel az emberi tisztult értelem a setétségben diadalmasan halad előre. Szerette a természetet, annak ismeretére szentelte életét, munkásságát. Abban keresett;enyhülést ama sok szenvedés és keserv között, p mit az élet reá rovott, abban lelt megnyugvást a sokszor
