Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
Megnyitó beszéd tartotta 1889. év szeptember hó 5-ikén B E 0 Ö HÁZI JÁNOS, igazgató. Síliftjén tiszteit líczcnse'g ! cflemes tanufó ifjúság ! Ifjú barátim! A kiket itt a beálló tanév kezdetén üdvözöllek, azt hiszem mindnyájan tisztában vagytok azzal, hogy mért jöttetek ide, e százados intézet falai közé, amely annyi jó és rósz napot megérve még áll, hogy az emberszeretet melegét, a tudomány világát a neki adatott csekély, de mindig ifjú erővel terjeszsze szét. Azt hiszem mindnyájan érzitek, sőt tudjátok is, hogy ámbár nehéz, de nemes és eredményében édes munka vár reátok, s szerény szavaim buzgóságtok serkentésére talán szükség felettiek is, különösen, most a midőn a munka kezdetén annyi jó szándok, akarat, feltétel lakozik szivetekben. Nem is annyira szivetekhez akarok most beszélni, azokhoz az ifjú szivekhez, a melyekről jól tudom, hogy ha a szó hatalmát nem is bírom, az egyszeri! beszédtől, egy szótól, egy szikrától is lángra tudnak lobbanni, azokhoz az eleven húsból álló, fedett idegi! szivekhez, melyeket az élet durva küzdelmei még nem vontak be érzéketlen kéreggel. Jól tudom, hogy ha igazi hő buzgóságot, önzetlen lángolást akarok látni — igaz csak rövid időre, a ti táborotokban kell keresnem azt. Engedjétek meg, hogy inkább értelmetekkel álljak szóba, értelmetekkel, a melynek — talán idegenül hangzik is e megjegyzés előttetek — a szivet szabályozni, vezetni kell. Jól lehet érzitek, de értenetek is kell tisztán világosan azt, hogy mi czélunk itt nekünk, nektek, felnőttek gyermekek közös munkájokban, mi a kapcsolat kathedra és oskola-pad, tanító és tanítvány között. Midőn a családi kört, szülék és testvérek szerető körét oda hagyva az oskola falai közé léptek, valljon ez élet csak folytatása amannak, azzal a különbséggel, hogy itt több atyát, több testvért
