Református Kollégium, Marosvásárhely, 1889
50 a mely felett mintegy uralkodni latszik a „Keeskekő“, e magasba nyúló sziklatömeg, különböző oldalról tekintve, más meg más alakot mutatva, úgy hogy a vidéken tájékozatlan, más csúcsnak vélve, többször is megkérdi nevét s csodálkozva hallja, hogy az újból csak ugyanaz. A hegység alján a lejtőket a hazában legdúsab- ban termő szőlők borítják, mintegy ellentétet képezve a felettük emelkedő kopár sziklákkal. A milyen vonzó, kellemes e vidék, olyan lakossága is, maradéka ama tömegesen legyilkolt magyarságnak, melynek jólét, szorgalom, értelem tekintetében alig volt párja e hazában. Az utódok felett, ha meg is nehezült az idők viharos járása, ha a jóllét forrása sokban megapadt is, de küzdenek az elődökhöz méltó fegyverekkel, megtartani e földet magyarnak, megtartani annak specziális magyar jellegét. Az a közvetlenül nyilatkozó vendégszeretetet, a melynek részesei valánk, mutatta, hogy e jelleg megvan, hogy az nem enyészett el. Magyar-Igennek megtekintettük gyönyörű templomát, mely ref. templomaink között egyike a legszebbeknek. E templomot Bőd Péter a hires irodalom- történész építtette 1782-ben, épen a Hora-lázadás idejében, került mintegy harmiczezer forintba. Hogy mily alapból került az összeg, arról említés nincs, bár az eklezsiát illető legcsekélyebb költségek fel vannak jegyezve. Lehet irodalmi munkásságának, részint pedig gyűjtés eredménye. Másnap 17-én reggel szekereken indultunk Zalathnára, hová, a fuvarosok nem állván kellő időben elé, lovaik sem lévén a legjobb állapotban, a tervben kitűzött időnél másfél órával később, d. e. 11 órakor érkeztünk meg. Itt a reánk várakozó villás reggelit elfogyasztva, a legjobb kedély-hangulatban , a lehető leggyorsabb menettel intultunk Kunstly Lajos kohótiszt úr vezetése mellett a Ilunyadmegyében fekvő nagyalmási bánya-telep megtekintésére. A rendes menetelést azonban nemsokára be kellett szüntetni; a meredek hegyoldalon, keskeny, vízmosásos, köves ösvényeken szakadozott csoportokban fogtunk a hegymászás nehéz munkájához, annál nehezebb, mert a legtöbbje ebben ujoncz volt. A hegyélen Hesky János bányaigazgató úr várt reánk, a ki egy szomszéd bányatelepre kellettvén mennie, nem teljesitheté a házigazda tisztét, hanem Stanek és Grünwald bányatiszt urakat ajánlotta, a kik a bányatelepen kalauzolni fognak. Mintegy három és félórai gyaloglás után megérkezve a telepre, ebéd és hűsítő várt reánk. Az almási bánya nem újabb keletű, már a rómaiak által miveltetett, minek bizonyítéka ama a napokban lelt római mécses, ugyanolyan, minőket a Corábián többet is leltek. Az arany a kőzetben hintve fordul elé, s a bányászat sikere .nincs annyira a jó szerencséhez kötve, mint ott a hol ugyr.evezttt szabad aranyra számítanak, hanem attól függ,
