Református Kollégium, Marosvásárhely, 1887

hivatva a szakiskolák, a közéletnek embereket nevelni a gym- nasiumok és az azon, mint alapon emelkedő egyetemek.

Sokan szem elől tévesztik a gymnasium igazi czélját, a midőn az ott tanítottak közül sokat, mint az életre egyáltalán szükség felettit, hasznot nem hajtőt, ki akarnának küszöbölni, s azok helyét hasznos mesterségek tanításával, kevésbbé elvont tanulmányokkal pótolni. Feledik, hogy ez a szakiskolák dolga, feledik hogy a gymnasiumi tanításnak inkább eszményi irányban kell történnie, hogy ott az ifjúnak a szépet és jót nem csak mint szükségest és hasznost, hanem mint önmagában szépet és jót, mint eszményt kell megismernie; magáévá kell tennie azokat a nemes elveket, melyek az emberiség jobb felének év-századokon át folytatott küzdelmeiben zászlajára voltak írva, megtanulni, hogy azokat nem csak tiszteletben kell tartania, de érvényre is juttatni, s hogy az ily küzdelemben elért diadal, a legnagyobb jutalom, felette álló minden anyagi díjazásnak. Itt kell kicsirázni az ifjú lelkében a hivatottság magvának, mely képessé teszi egykor pályáján a lemondásra, a férfias önmegtartoztásra, a közdolgokban az önzetlen igazságos gondolkozásra és Ítéletre. Tanulj! mert megélsz utánna s másnak nem lósz tei’hére — ez a szakiskolák jelszava — Tanulj ! mert a tudás, az igazság ismerete az emberiség örök szomja, azt kielégíteni a legnemesebb törekvés, s tudásoddal nemzetedet, az emberiséget viszed előre. így kell szólnia a gymnasiumnak. Ha nem szólna igy! honnan vegye a társadalom a tudóst, a ki sokszor inig éjjeleit áldozza fel, ezrek meg ezrek boldogulását segiti elé? honnan a közélet vezéreit, akik sokszor nem hogy anyagi jutalomban részesülnének, hanem az erkölcsi elégtétel is már csak sirjokat díszíti fel; honnan derék becsületes munkásait, a kiknek sokszor az anyagiakkal küzdve bár, hajolni nem, legfelebb csak törni szabad ! Az ember jellem feljődését illetőleg nem akarok mindent a nevelésnek tulajdonítani, de hiszem, hogy a hinduk ama tömegéből kik a Ganges partján, a buja növényzet, fantasztikus regéik, vallásos mondáik légkörében neveltetve fel, ezrenként tagadhatták meg legerősebb ösztönünket, az élethez való ragaszkodást: Amerika ifjú élettől pezsgő városainak iskoláiból kerülve ki, a legnagyobb rész épen oly szorgalommal fáradozna az élet javainak keresésében, mint a született amerikai. Hiszek és hinnem is kell a nevelés erejében, mely eszményibb irányt tud adni az ember jellemének, gondolkozásának, s hiszem, hogy gymnasiu- maink e czélt, ha a különböző nézetek ingadozása miatt még el nem érték, de el fogják érni.

Sokszor volt alkalmunk avatottak és nem avatottak részé6