Református Kollégium, Marosvásárhely, 1887
57 német nyelvet s igy nem volt nehéz Moser után hosszú bevezetést írni, a kitűzőiteknél több fejezetet leforditni. A sok igazitás azt mutatja, hogy iró le sem tisztázta a munkát. Mellőztetnek. Az V. számú „Dum respicimus, quoil ajunt“ stb. jeligéjű munkán már az utánzás meg látszik, de fordítása tele latinismussal; több helyet tévesen fogott fel; de mivel önerején próbálkozott meg a feladattal, szóbeli vizsgálatra bocsáttatott. A szóbeli vizsgálaton az V. számú szerzője Schönberger Mór VII. o. több készültséget mutatott, az eredeti szöveget könyv nélkül recitála, 5 frtdij neki ítéltetett. A XII. számú „Ira furor beves est“ jeligéjű a bevezetésben a bevallott kutforrást Zsoldost, több önállósággal használta, mint társai, de fordításában sok helyt nem tudta a latin szöveg nehézségeit legyőzni s egy pár helyen értelemzavaró kifejezéseket is használt. Tekintve mégis az abban látható folyékonyabb és gyakorlottabb irályt, szóbeli vizsgálatra bocsáttatott és a tanúsított munkásságért dicsérettel emlitteük Szerzője Sárkány Miklós Vili. o. h) Az ifjusági (Mentovicli) önképzőkör pályadijai. a) A Mentovicli alapból ki volt tűzve 10 Irt a következő pályakérdésre: „Kemény Zsigmond életrajza és szépirodalmi müveinek ismertetése.“ Beérkezett I pályamű XV. sz. alatt: „Tapasztalás a bölcseség anyja stb. jeligével. A kitűzött kérdést iró csak felületesen fejtette meg. Az egyes müveknek behatóbb tárgyalása kellett volna mind a müvek szerkezetét és tartalmát, mind a személyek jellemzését illetőleg. Minden csak röviden van érintve, s a munkából sem az iró jelleme, sem a miinek minősége nem tűnik ki annyira sem, a mennyire még ily fokon is várható volna. Mellőztetik. b) Szabadon választott tárgyú komoly prózai műre ki volt tűzve 5 frt. Beérkezett négy pályamű, a VIII, XIV., XVII. és XX. számok alatt. A VIII. számú „Gloria“ jeligével. Pályázó egy kis rövid kézirat! füzetben a német irodalom történetét mutatja be. Természetes, hogy ily röviden ezt sikerrel tenni nem lehet. Minden csak töredék a legfogyatékosabb alakban. Bármi okból származott, e munka azt mutatja, hogy szerző egyes irodalom történeti tényekkel, fogalmakkal és nevekkel nem elég ismeretes, mellőztetik. Ugyanezt mondhatni a XX. számú műről is, melynek jeligéje: „Nem az, a kinek sok eszméje, hanem a kinek egy meggyőződése van stb “ Ennek szerzője A régi görög irodalom történet vázlatát adja, mely ily rövid kísérletben hasonlókép igen sok kívánni valót hagy fenn, s mutatja, hogy a tárgyválasztásban mindkét pályázó tévedett, nem fontolta meg:
