Református Kollégium, Marosvásárhely, 1886

18

Annál későbbre, mert az állam ez idő szerint semmivel sem segélyez, s a nemzeti fejedelmek óta alig segitett valamivel; hanem kárt?... azt tett. Leopold alatt Steiwüle generális fehérvári otthonából kizavarván kollégiumunkat, bujdosóvá és vándorlóvá tette e földön, mint isten a testvérgyilkos Káint. Megígérte ugyan, „hogy templom helyébe templomot, kollégium helyébe kollégiumot építtet ő Felsége, a hová tetszik és diplomát ad reá, s a felett 15.000 frtot a házakért, a mely akkor novellák által mindenfelé ki is hirdettetett. Ha pedig nem akarják adni szép szerint, már vagyon parancsolatja, mit csináljon, ő Felsége jobbágyaival nem perel. Reá kételenedvén, átadták jó reménység alatt; mind kollégium, püspök, onnan elköltöztenek; de még eddig az Ígéret megteljesedését várja“, a mint ez Bőd Péter „Polikarpusa“ 159. lapján olvasható.

Közelebb jőve, Bethlen Gábor fejedelem a Beszterczéhez közel fekvő Petresfalva búza, bor és zab dézmájának két részét a helyi scholának „inscribálta“ , a mi az egyesülés után, kollégiumunkra szállott. Ezt 1806-ban kéri gr. Bethlen Elek arendába 100 vr. írtért, vagy állandó átbocsátását 2000 vr. írtért. 1811-ben az oda való szász pap 175 n. frt árendát fizet. Ezt a dézmát békésen birtokolta kollégiumunk 1785-ig, akkor a fiscus perbe fogta s a „districtualis táblán“ pervesztes lett. Pedig a fiscus tulajdonkép nem is indíthatott volna pert, minthogy a „Leopoldinum Diploma“ 2-ik pontjában az egyházak s névszerint az iskolák, mind fekvő vagyonaik, mind dézmabeli jövedelmeik, még perrel sem háborítható , békés birtoklása felől biztosítva voltak. A kollégium, a „novus ordo judiciarius“ megszüntetése után helyreállított „pro- ductionale fórum “-hoz föllebbezvén, itt a fiscust utasították el keresetével. A fiscus az udvarhoz appellált, s egy 1813-ban kelt legfelsőbb „decisio“ , az első fórum Ítéletét hagyván helyben, a kollégium, végrehajtás utján birtokától megfosztatott. — Ez ellen 1827-ben folyamodást nyújtottak be. Ezt illetőleg az egyházi főtanács 1833-ban, annak tudatása mellett, hogy a benyújtott folyamodvány meghallgatást nem nyert, értesíti a kollégium elöljáróságát, hogy a következő országgyűlésre mint sérelem feljegyeztetett. „De orvoslása soha sem próbáltatott el.“ így tehát kollégiumunk minden jog- és törvény ellenére, e jövedelmétől megfosztva ma-