Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
39 hanem megnyugszik abban, hogy a kik a classicusok tanulását elószabták, tudták mit tesznek, és teljes öntudattal tették azt. Ekkor az ifjúság teljesíteni fogja kötelességét, s csakhamar el fog jutni oda, hogy annak teljesítése nem lesz terhes, hanem élvezet. * * * Bevógezvón igénytelen beszédemet, melyért bőséges jutalomnak tekinteném, ha sikerült volna vele bár egyet a kétkedők közül a classica philologiai oktatás iránt kedvezőbb véleményre juttatnom: magamat a mélt. Elöljáróság magas kegyeibe s az iskolánk iránt érdeklődő nagyérdemű közönség megtisztelő bizalmába ajánlom, s kérem tisztelt tanártársaimat, hogy valamint atyai szeretettel ölelték keblükre egykor a gyermeket, jóságos intéseikkel kalauzolták az ifjút, fogadják jóindulattal a pályatársat is, és tapasztalataik gazdag tárházát tartsák nyitva számára. Végül nehány szót még tihozzátok, tanuló ifjúság, kedves tanítványaim ! Az ifjú kebel ama gazdag bánya, melyből egykor a haza, egyház és nemzetiség fogja aknázni a maga kincseit. Őrizzétek e bányát féltve és híven; ápoljátok kincseit szorgalommal! E figyelmeztetést nem lehet eléggé hangosan kiáltani különösen a magyar ifjúságnak. Nemzetünk úgy jutott e földre, mint rokontalan vándor, kinek hontalanságában idegenek között kelle hont szereznie. Őseink megszerezték, és századok annyi viharai közt vérrel, észszel, kitartással meg is védték számunkra. Rajtunk, most élőken, a sor, hogy szent örökünket megtartsuk, s ha lehet erőben, hatalomban, dicsőségben fényesebben adjuk át utódainknak. S mit kell evégre tennünk? Harczolnunk ! Mert ne higyjótek, hogy csak ama véres időkben, mikor karddal, s tűznek fegyvereivel törtek reánk keletről, nyugotról, délről és északról , hogy csak akkor kivántatott ifjaink és férfiaink karjába erő, szivökbe bátorság! Küzdenünk kell most is. Küzdelmünk egyelőre nem véres, de annál nehezebb, mert önmegtagadást kíván. Kívánja, hogy letegyük a tétlenséget, indolentiat, s elűzzük lelkűnktől az erkölcsi és testi romlásra juttató csábításokat. Kívánja, hogy ezek helyett dolgozzunk. Dolgozzunk kézzel és észszel, hogy eme jobbról és balról ránkfenekedő agyarkodások között se veszítsük el bátorságunkat, hanem magasan lobogtatva a három szint, őrizzük meg nemzetiségünket, s mutassuk meg, hogy valamint magyar volt
