Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
SZÉKFOGLALÓ BESZÉD. Tartotta: Lakatos Sámuel, rof. gyinn. tanár. 1885. szept. 5-én Marosvásárhelytt, az 1885—ß-ik tanév megnyitási ünnepélyén. Móltóságos Kollégiumi Elöljáróság! Mélyen tisztelt közönség! Szeretett pályatársak! Nemes tanuló ifjúság! Mint az alpesi vándor, ki útjának egy kimagasló pontjára érve pihenőt tart, úgy állok önök előtt e pillanatban. Miként amaz az előtte elterülő táj szépségeiben elmerülve s az üde légben egészséges, mély lólekzetet véve, feledi a fáradságot, melyet ki kellett állnia, mig a mélységből följuthatott, feledi a veszélyeket, melyek közt meredek oldalokon fölmenni, sürü bozótok közt áttörni, szédítő mélységek párkányain előhaladui kellett, s uj erőt nyer pihenés által további útjára: úgy érzem ón magam e pillanatban, melytől lehetetlen megválnom a nélkül, hogy legalább lelkemben egy tekintetet ne vessek a múltra s a jövőre. Hátam mögött 15 óv múltja, mely zajtalan, de folytonos munkában folyt le; megnyugvással hajtom össze e tapasztalással eléggé beirt könyvnek lapjait. Előttem a bizonytalan, rejtelmes jövő ; lehet, hogy mint egy Pandóra sze- lenczéje, nem kutatom; bizalommal és remónynyel tekintek feléje. S a most lelkemben hullámzó érzések boldogító voltát nem zavarja, sőt neveli az, hogy eddigi útamat nem elhagyatva, nem magamra kellett megtennem. — Hálával ismerem el, hogy mint ez anygáskolának növendéke, ennek kezdettől fogva nagy fokú anyagi és erkölcsi támogatásában részesültem. Tanuló korom legelső évei 1*
