Református Kollégium, Marosvásárhely, 1885
11 kedik, őt magát kivéve semmi sincs jelen az értelem előtt, szükséges, hogy valami más legyen jelen, t i. az illető dolognak jele, vagy képviselője s ezek az ideák. Minthogy pedig az ideák színhelye, melyek valakinek a gondolatait teszik, nem tárható másnak közvetlen szemlélete elé, s nem is helyezhető el sehol, csak az emlékezetben, — pedig ez nem nagyon megbízható hely, — azért hogy másokkal közöljük gondolatainkat, és hogy magunk használatára is emlékezetünkben megtartsuk, képzeteinknek is jelekre van szükségük. Azon jelek, melyek legalkalmasabbaknak mutatkoznak, s azért általánosan használatosak, az izült hangok. Tehát a képzeteknek és szavaknak, mint az ismeret nagy eszközeinek vizsgálata nem megvetendő részét képezi azok vizsgálódásainak, akik az emberi ismeretet egész terjedelmében át akarják tekinteni. És ha jól megfontolnék azokat és helyes módon vizsgálnák, talán ez által más logikára és kritikára tennénk szert, mint a milyen eddigelé járatos.“ De ámbár ennyire meg volt győződve Locke, hogy a nyelvnek az emberi értelem működésére a legnagyobb befolyása van s ezt a kérdést, hite szerint, »minden oldalról megforgatta,“ mégis, miként a tudomány később kimutatta, e dolognak sok része még homályban maradt előtte. így bár kimondja Locke, hogy: „A legtöbb ember, t'lán valamennyi, (s ki az, a ki itt kivételt képezhetne), hogyha magában gondolkodik és okoskodik, szavakat alkalmaz fogalmak helyett, legalább akkor, ha gondolkodásának tárgya összetett, fogalmakat tartalmaz,“*) megengedi, hogy a szavak és fogalmak egymástól elválasztva is lőhetnek, s nem vonja kétségbe, hogy a világtörténelem valamelyik korszakában az emberek fölhalmozták volt a névtelen, általános fogalmaknak egész kincsét s ehhez aztán, mikor elérkezett az értelmi és társadalmi közlekedés ideje, ügyesen alkalmazták ama bárczákat, melyeket szavaknak nevezünk. S bár e felfogás helytelensége most már minden nyelvtudós előtt világos, de azt a tényt, hogy minden szó, mely anyagtalan fogalmat fejez ki, (mint fölfogni, képzel. megérteni, nyugalom, háborgatni, borzalom, igazság, vedelem stb.) képes beszéd, átvitel utján, J) Locke: On tho Understanding III. 9. 1.
