Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883

A munkásság »melynek az istenek mindent adnak* s melyet még gyerek korában megszeretett, élete végéig, lankadatlanul kisérte. Ha dolgát végezte, jó barátok társaságában, melynek jóizű humora pattogó élczei, széles ismeretei által lelke tudott lenni: örömest elmulatott; de ha rabos, tehát sürgető pere volt, ez eset pedig nagyon sokszor adta elő magát, a fölkelő nap sugarai asztalánál találták mindannyiszor. Mintha a nagy Bolyai e szép intését: „sárguljon az igazász pislogó mécse mellett, mig a naptól bámult munkás durva ágyán pihen“: akarta volna életében megtestesíteni. Temészetes, hogy nem mindennapi szorgalmát s ezáltal elért nagy sikereit fölebbvalói nemcsak ismerték, de el is ismerték. 1882-ben a kir. táblai elnökség miniszteri megbízásból, hivatalos levelet intézvén idvezültünkhöz, egyebek között szóról szóra ezeket írja: „valamint ezelőtt, úgy a múlt évben is egyike volt azon jeles k. táblai bíráknak, kik a bírói munka tulajdonképeni nehezebb részét eredményesen oldották meg; kik a magasabb jogképzettséget, több belátást s megfontolást, s több időt igénylő ügyeket dolgozták fel kiváló szakértelemmel és szorgalommal. Fogadja ezért részemről is elismerésemet s hazafiúi kö- szönetemet.“

Ez idvezültünk halványan és a ti számotokra ns. ifjak! rajzolt miniatűr képe. Sok ész, nagy munkakedv, széles és sokoldalú készültség, részrehajlatlan igazságszeretet, nemes humanismus: e tulajdonok alkoták lényét, ezeknek harmonikus vegyülete által barátai szeretetét, tiszttársai becsülését, fölebbvalói elismerését kivívnia teljes mértékben sikerült. Ha megemlíteném, hogy mint gyermek szüleit tisztelte, mint ifjú engedelmes volt irántuk, mint családapa övéit gyöngéden szerette: megbántása lenne erényeinek. Ugyanis, aki magával , aki a világgal teljes békében él: annak családi élete is csak szép lehet, amilyen volt is valóban.

A másik veszteségünk:

Urr György, született Marosvásárhelytt 1830-ban, szegónysorsú iparos szülőktől. Atyja, bár nem kis erőfeszítéssel, minden lehetőt megtett, hogy fiát hajlamához s tehetségéhez mérten taníttassa. Tanúlását Collegiumunkban kezdette 1837-ben; 1845-ben a felsőbb tudományok hallgatói közé vétetett fel, mint 7-ik 49 között. A forradalom által megszakított tanúlását 1852-ben végezte be, ugyancsak Collegiumunkban, hol mint másodéves theologus a III. g. o. helyettes tanítója is

12