Református Kollégium, Marosvásárhely, 1883
és mély tengerekre való. Hogy közelebb eső példát hozzak fel. A ki két tehénkén szántogat, ne fogja azokat mélyen járó eke eleibe. Idvezültünktől nem egyszer hallottam, hogy mint biró, theologiaí képzettségének semmi káros hatását sem tapasztalta soha. Idvezültünk nagy tehetsége mellett sem tartozott a meteorok közé, melyeknek közeledését rettegve szemlélik, s a szorult keblek csak akkor kezdenek szabadon lélegzelni, ha a látás köréből eltávoztak. Nem volt lángelme, nem volt úgynevezett híres ember. — Hajdanában, mikor a csaták sorsa is igen sokszor egyesek vitézségén fordult meg, ilyenek sokan valának. Ma, mikor az új idők minden nap uj embereket tolnak előtérbe, nagyon megritkultak. Mi tűrés-tagadás, egyszerre sok vezérre nincs is szükség. Ma már olyanokat kíván az élet, minél nagyobb számban, kikben megvan a magasabb becsvágy, lelkesültség a nemzet, a haza, az emberiség nagy eszméi iránt, kikben ezek mellett nem hiányzik a megfelelő miveltség, előkészület, munkakedv. Szóval: kinek egész lényében megvan az összhang. Ez az összhang teremti a leghasznosabb embereket, a családi élet kis körében csak úgy, mint a társadalom létrájának bármely fokán. Á ragyogó észtehetség, istennek e ritka ajándéka, inkább átok, mint áldás, magára az illetőre csak úgy, mint másokra nézve, ha ingatag jellemmel van párosulva. Megfordítva , a nemes szív , a becsületesség, bár magában is nagy kincs a köznek keveset hajt, ha szellemi tehetség nem világítja meg derűjével. Ezen fölfogásommal szemben sokan azon meggyőződésben vannak , hogyha valaki a tudományt, költészetet egy vagy más tekintetben kisebb vagy nagyobb mértékben gazdagította; a szellem egyik vagy másik ágával a többiek fölé magasult, azzal már teljesen méltóvá tette magát, hogy neve, emléke a história pantheonában örök fényben tündökölve éljen. Nem mondom, hogy ez nem érdem, de kiirthatatlan meggyőződése lelkemnek, hogy ez nem minden. A jellem különböző tulajdonok foglalatja. Olyan alakok, hol az egész jellem egyetlen indulatból látszik állani, pusztuló életet, beteg lelket éreztetnek. Csak pár példát hozok fel. Baco, ki a „Tudományok új rendszere* czirnü müve által, az uj időt inaugurálta, ki elsőrangú génié volt a tudományban, erélyes, következetes, csupán egyetlen czélt tartva maga előtt, minden egyébben gyermekes és jellemtelen. Mtrabeau, kinek ajkain a mennydörgés lakott, minden tekintetben 10
