Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

VII.

A Collegium keletkezése.

I. A reformáczió első századának negyedik évtizedében, 1556-ban az erdélyi rendek már gondoskodtak arról, hogy a régi egyházi, kolostori iskolák1) helyett, melyek vagy felbomlottak, elenyésztek a vallási forrongások és küzdelmek között,2) vagy rendeltetésüknek eleget nem tettek,3) újak és a kor kívánalmainak megfelelők állíttassanak. E czélt megvalósitandók, a nevezett évben Kolozsvártt nov. 25—decz. 7-ig tartott, az erdélyi nemzeti fejedelemséget szervező nevezetes országgyűlés XXIII. czikkében névszerint kijelölnek iskolahelyiségekül Kolozsvártt és Vásárhelyit4) egy-egy kolostort,

*) A Ferenczrendi minoritáknak a székelyföldön Csiksomlyón kívül Székely (Maros) Vásárhelyit is volt zárdájok IV. Jenő pápának 1444. év február 1-én Rómában kelt okmánya szerint, melyben „a Ferenczrendi szerzetesek bozniai vicariatusar alá veti, s azzal egyesíti azon rendnek Scythiában, Moldvában és a hét székely széken levő és ezután keletkezendő valamennyi conventjeit, házait s ezek között névszerint a székelyvásárhelyit is — Fori siculorum. (Lásd Szabó Károly „Székely oklevéltár“ I, k. 147-—453. 1.)

s) A XVI. sz. elején e szerzetnek volt iskolája is itt, de az, az egyháziak ellen megindított üldözés idejében elenyészett. (Franki (Fraknói) Vilmos „A hazai és külföldi oskolázás a XVI. században“ 125—126 1.)

3) Hogy azon kolostori oskolák a mértéket nem igen ütötték, mutatja többek között a veszprémi 1515-ki zsinatnak az egyházi pálya jelöltjei irányában emelt igényeket a legszerényebb mértékre leszállító azon végzése, mely az egyházi rendeket fölvenni kívánók fölszentelését csak úgy és akkor engedi meg, ha jól tudnak olvasni, énekelni és az elemi ismeretekben némileg jártasok.

Quales sint promovendi (clerici)? Hi, qui sint ad Sacros ordines promovendi, infra trés dies ante diem ordinationis suae Episcopo vei ejus Suffraganeo, aut examinatoribus deputatis praesentari et examinari debent, et tales, qui sunt legitimae aetatis, honestae vitae, de legitimo matrimonio nati, et bene sciunt legere et cantare ac in praemissis (pri- mitivis?) sint aliqualiter instructi, non irreguläres, non conjugati, non bigami, non servi, etc. Péterffy C. „Sacra coucilia ecclesiae rom. catli.“ Viennae Austr. 1742. pag. 235.

4) Provisum etiam est, suffragiis publicis omniiim statuum, ut nos, perfectis negotiis capitulorum, non dedignaremur curam idoneam ultro