Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
756 ítéletet a fennebb idézett 39 és 46-ik czikkek értelmében méltán lehet elanyira megsemmisültnek s nemis létezőnek tartani, hogy azt 1813-an, mikor már még az 1790 esztendőben eltöröltetett dißtrictualis tábla nem is létezett, a felséges udvarnak különben mélyen tisztelt legfelsőbb határozatában helyben hagyni s megerősíteni nem lehetett volna, nem állhatván hatalmában a végrehajtó hatalomnak azon Ítéleteket, melyeket a törvényhozó hatalom a felség által is megerősített törvényczikkben érvényteleneknek nyilvánított, érvényesíteni. Ezekben felfejtvén mindkét orvoslást érdemlő sérelmeinket tárgyazó kérésünket támogató okainkat s erősségeinket, midőn azoknak előadott kérésünk értelmében a folyamatban levő országgyűlés eleibe terjesztését s pártoltatásának is eszközlését birodalommal kérnök, alázatos tisztelettel öröklünk a Méltóságos Egyházi főtanácsnak, (kolleg. levéltár 1654. sz.) Ezen munkálatnak nincs tovább nyoma az egyházi főtanács most igazgató tanács) levéltárában. Vagy az akkori titkár Tollas Károly kezén maradt, vagy ha leküldötte Euyedre, ott pusztult el az eredeti okmányokkal együtt.
