Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

639

szobinként olhordozta és mindenkinek akkorára kelett bíltüztetni a haját.

Ez mind alkalmatlan volt, mert horgas fésű nélkül szótment a h;ij s kivált a kinek erősebb hajszálai voltak, mint egy szénásszekér úgy állott. Mert horgas fésűt a fején hordozni nem volt szabad. Azért a hányszor látták, annyi garast fizetett a diák. A mig há-.rn'zftr* f'Vasztok k~rmáju kalapot viseltek, addig a horgas fá-üi h kalap karimáj ib«. bedugtak s mikor olyas helyre akartak bemenni, az aj'o eiő’t k l»pjuk*» !*»véve. hajukat megsimitották s a fé'ilt vő s a ették t kalap felakasztott karimajába s luy mentek be a ha/.ba. Elkezd.»ük p<ediír gysz-r, hogy a mely külső emberek pántlikába tekert hajat. a/.a>. czopfot viseltek, nagyobb kényelemért elöl a 'éjük tetején tö'ig lény Íratták hajukat. Ezt dwpénnM. neveztek. Ezt megszeretik a d ákok is és vagy haton 1792. a nyári szünidőn dupót vágatnak, a kik tehetősebb emberek gyermekei s bátrabbak toltak. Beállván a kollégiumi ujesztendő, régi szokás szerint szeptember 21 én törvényt olvasnak és akkor a kik a dupót vágattak volt, mindeniket megbüntetik négy-négy foriutig, talán azért, tnivel ezt a dupévágást ezelőtt nem sokkal a katonák kezdették volt legelőbb, még pedig csak a gyalogok. Azonban a deákoknak megpararicsoltatik, hogy hajukat megueveljék. (120—122. 11. Fogarasi Sámuel).

Kilenczvenes deákok a m.-vásárhelyi kollégiumban.

Eredeti intézkedés szerint a 90-es számban levő deákok tartattak tulajdonkópen valóságos deákoknak, ezek élveztek minden jótéteményt. A többiek expectansok voltak a subscriptio után is, mig a 90 számba bejutottak. Igen természetes, hogy a jelesebbek rendre és érdemességük alapján nyerték meg ezt, sőt a kik már benne voltak is a 90 számban, kiestele abból, ha több volt secundájuk, mint prima calculusok, akár theologusok, akár jogászok voltak. (1838).

A 90-es szám eredetét — bár pontosan kimutatni nem tudjuk, valamint azt sem, miért éppen 90 és nem kerek számban 100 vagy 80 — a kollégium keletkezése idejére tehetjük. A vélemény az volt hogy az egyesüléskor (1718.) 90 volt a togátusok létszáma, s hogy a vásárhelyi ref. egyház is kezdet óta SO deáknak engedett volna szabad bejárást a temetőbe.1) Más adatok szerint (Aranka gyüjtox) Molnár János brassói ny. ref. lelkész jegyzése.