Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
626 1800. nov. 16. A vasárnap délutáni catechizatio a deákság sok elfoglaltsága miatt, s azért is, hogy a heti folytonos munkásság miatt distractiora idő nem marad s a classisták is lármájukkal zavarták: vasárnapról szombati 11—12 órára tétetett át, a classisok közül pedig csak a logica és philologica classis köteleztetik a catechizatio gyakorlására. A többi osztályokat az osztálytanítók tanítsák szorgalmasan vallásra a theol. professor felügyelete alatt. 1823. Énektanítás. Osztassanak fel az énekek osztályok szerint, hol kevesebbet, hol többet tanuljanak, olyforrnán, hogy az alsóbb osztályokban tanultakat a felsőbbekben ismételjék s igy a zsoltárok a 8 osztályban eltanitassanak. A harmónia jobb móddal való felállítására fölkéretik Bolyai F. professor, hogy az arra megkivántató szükséges lépéseket tegye meg ; ezenkívül a begyült és még begyülendő pénzből, a mennyire lehet, a szükségesebb instrumentumok apródonkónt vásároltatgassauak. 1824. Azon panaszra, hogy a legátusok nem énekelnek a templomban, szigorúan rendeltetik, hogy a filozófus és historicus deákok a precesen cantoriara kivettessenek rendesen, mint a könyör- gők (praeco). A theologusokról feltétetik, hogy tudnak énekelni. Három ünnepi predikaczióra kell készülni és tudni a legátusnak. Énekes könyve legyen minden deáknak s magával vigye pre- cesre és templomba. Minden ifjú, akár deák, akár publicus, akár subscriptus, a ki a kollégiumban benn lakik, tartozik a precest gyakorolni, s a mulasztásért két ezüst krajczárt fizet mindannyiszor, mely a mostani (1824.) pénzben 5 krajczárt teszen. Az énekes társaság - harmónia — felügyeletével Péterfi Károly tanár bizatik meg ápril. 5-én, ki egy hó múlva azon javaslatot terjeszti elő, hogy az egész tanuló-társaság (kollégium) minden vasárnap jó elein reggel menjen a templomba és az úgynevezett discan- tisták*) helyett énekeljen; ismét a harmonisták a pausa után egy *) Discantisták. A classisták közül jelöltek ki 4 igen jó énekest s ezek minden vasárnap mindkét templomozáskor a templom ajtajánál várták a kántort s előtte menve énekeltek, mig az ur asztalához értek, ott megállották s énekeltek (a gyülekezettel), mig a kántor megkezdette az orgonálást. Azért minden alkalommal kaptak 7—7 krajczárt, sátoros ünnepeken pedig kalácscsal, garas-krajczárokkal agy ellátták a házoknál tisztelettételre köteles fiukat, hogy azok innep elteltével a gyüjteléket számba vévén, egynek egynek 25—-30 váltó frt is jutott. (Nagy Antal elbeszélése és Székely Adám. Marosvásárhelyi Füzetek n. k. 36. í.)
