Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

563

gatására Gelei után 1619. elején, de ez nem volt hajlandó akkor elhagyni az oppenheimi iskola vezetését, melyet már 1617. május

12-től fogva folytatott1) s családi gyöngéd viszonyok is fűzték már oda. És ez a nagy tudományu, vas-szorgalmu, munkás férfiú életét (1574—1633.) külföldön, vándorlással töltötte mintegy száműzött, maga irta:

Számkivetésben járt e földön Krisztus urunk is,

Járjuk el e járást hát mi is, ő tagai.

Szegénységben hunyt el Kolozsvárt, ki szeretett nemzetének boldogitására fejedelmi költségekkel szerezhető — bölcsességet, kegyességet tanító könyvekkel töltötte be a két magyar hazát. Ő külföldön becstiltetett a legnagyobb emberektől, fejedelmektől; hazájában éhséget, szükséget és keserves rágalmazásokat szenvedett hat gyermekével és a halhatatlan emlékű reformátorok uuokájával.2) Németország auxiliuma, hazája exiliuma volt, írja Bisterfeld; Alsted pedig: Magyarország bölcsőin, Erdély sírom, tudományom s nőm Németországnak köszönöm.

Kétséget nem szenved, hogy ha Bethlen később, mikor Bojthi- val kerestette és hivatta Németországból a tudós tanárokat 1000 tallér fizetéssel, Molnár is készséggel vállalkozott volna, ki akkor népes családjával nyomorban szenvedett.

De Bethlen kezeit talán kötötte a kolozsvári országgyűlés 1622-i

VI. czikke, a hol elhatározzák a rendek, hogy Kolozsvárt a régi pápista puszta klastrom helyén építtessék egy akadémia, melyben őfelsége bizonyos főprofessorokat constitualváu, azoknak bizonyos és örökké megmaradandó proventusokról is kegyelmesen disponáljon.3) A fő- professorokon külföldi egyetemi tanárokat érthetett Bethlen G., úgyszintén később II. Rákóczi György is, midőn idegen tanárokat alkalmaztak a felsőbb tudományok előadására s a közvélemény is, mint Bethlen Miklós idézett szavai mutatják, azon téves nézetből indult ki és terjedett el, mintha a magyarok nem bírtak volna oly éles felfogó, elsajátító tehetséggel, mint az idegenek. V

V Molnár naplója „Történeti Lapok“ 47. sz. Kolozsvár 1876.

*) Neje Ferinaria Kunigunda, Ferinaria János marburgi professor és paedagogárcha leánya, Cruciger Gáspár unokája, kivel 1611. szept.

10. kelt egybe. Cruciger Gáspár wittembergi prof. leánya Erzsébet neje volt Luther Márton fiának: Jánosnak, Szathmári Pap Zsigmond szerint. Molnár naplójában Kunigunda anyját Magdolnának Írja.

3) Salamon J. De Statu Ecclesiae sat. 146. 1. és Szilágyi Sándor „Erdélyi országgyűlési emlékek“ 8, k. 96. 1.