Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
476 és székét november 1-én elfoglalta; édes atyja, Dósa Elek, halála után pedig az üresen maradott rendes jogi tanszékre az atyjához méltó fiú választatott meg. A fiatal lelkes tanár azonban alig működhetett két évig e téren: a jogakademia az 1869—70. tanév végével véget ért. Még csak félévig maradott Dósa az intézetnél és ezen idő alatt az 1870 — 71. iskolai év első felében történelmet, földrajzot tanított a gymnasium IV. és V. osztályaiban s a helyi kir. táblához kineveztetvén bírónak, márezius 18-án elbúcsúzik az előljárósági gyűlésben. Az általa tanított történelem, földrajz folytatását Horváth Gáspár és Koncz József s.-tanárokra s Dezső Béla VIII. gymn o. tanulóra bízta az elöljáróság. 1866. november 28— 1870. julius 7-ig az előljárósági gyűlések jegyzője volt. Álljanak itt a fiatal jogtudós életrajzi adatai röviden életrajzírója tollából1): „Makfalvi Dósa Miklós dr. kir. táblai rendes biró s kollégiumunk áldott emlékű gondnoka, kit másfélszázados emlék fűzött iskolánkhoz, született 1841. julius 8-án. A gyenge testalkatú, beteges gyermeket csak 8 éves korában foghatták betűre ; de gyors felfogása s nem közönséges emlékező tehetsége által segítve, a vele egykorúakat csakhamar utólérte, többeket el is hagyott, úgy, hogy 1858-ban, 17 éves koi'ában, az érettségi vizsgálatot kitűnő eredménynyel tette le. Az ifjú jogra vágyott. Atyja, Elek, a maga idejében Erdély első juristája, nem ellenezte fia szándékát. De azon időben, többekkel együtt, abban a meggyőződésben élvén, hogy a theologiában való alapos jártasság minden müveit református emberre nézve elengedhetetlen kellék, fiát az akkor Kolozsvárit létezett theologiai seminariumba küldötte, hol a theologiai cursust két év alatt kitünően végezte. 1861-ben ismét ide tért vissza s atyjától a jogot kezdette hallgatni s mint joghallgató szaktanitó- ságra is alkalmaztatott. Egy év múlva Budapesten folytatta s végezte is egyetemi tanulmányait, mely idő alatt ernyedetlen szorgalma s kitűnő tehetsége következtében tanárainak ritka megelégedését érdemelte meg. . . . Ilyen tanulásának természetes következménye volt, hogy 1866. okt. 24-én a jog-és államtudományok doktorává „summa cum laude* avattatott föl. 1866—67. iskolai évben kollégiumunknál mint jogtanár nyert alkalmazást, helyesebben kollégiumunk nyerte meg a szép tehetségű fiatal jogtudóst . . . 1871-ben a királyi táblához pót-, 1879/) Dósa Miklós emlékezete. Irta Horváth Gáspár. 1883—4, isk. évi Értesítő 7—12. lap.
