Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
458 minél inkább megbéníthassa a tanítás menetét s minél több gátot gördíthessen annak elébe. Ily körülmények között, midőn a gyűlések tartása is tiltva volt, mind az elöljáróság, mind az e. főtanács csak rendkivüli eszközökkel segíthettek az elodázhatlan nehézségeken.— 1852-ben kéri az elöljáróság az e. f. tanácstól, hogy „Molnár János segédtanárt ruházza fel azon joggal, hogy az előljárósági és tanári gyűlésekben részt vehessen s az iskola dolgainak igazithatását, főleg a rector, vagy gymn. director történhető betegségök alkalmával, vagy szükségelt távollétök alatt az iskolai elöljáróság ideiglenesen reá is ruházhassa.“ Ezen kérés szükségességét az 1853. évben még inkább összecsoportosult s csak két tanár vállaira nehezedett terhek annyira fokozták, hogy az elöljáróság most már Molnár Jánosnak, mint a ki az elöljáróság megelégedését nem csak teljesleg megnyerte, hanem egyszersmind a rendes tanári állomásra méltó igényt tartható egyéniségnek is ismertetett, a filozófiai tanszékre rendes tanárrá kinevezését kéri 1853. aug. 29-én az e. főtanácstól. A rendkivüli idők rendkivüli eljárást parancsoltak: „Az egyházi főtanács figyelembe vette a kollégium körülményeit, s annálfogva, az ürességben levő tanszéknek betöltését tovább halasztani nem lehetvén, Molnár Jánost, ki mint tanári segéd az iskolai elöljáróság jelentése szerént ezen állomásban a tanítást sikerrel, a tanulóifjúság előmentére folytatta, és hogy a tanítói képzettségnek megkívánt tulajdonaival bir s azt tanúsította is, a megüresült bölcsészeti tanszékre Eresei János helyébe a mellékötött rendes fizetés megrendelése mellett, kinevezte. *) Az eddig kijelölés és választás utján alkotmányosan megejtetni szokott tanárválasztási rendes eljárás alól — szerencsénkre ezen egyetlen eset képezett kivételt a körülmények vasszigora miatt. A választott tanárok nyilvános beköszöntése, beigtatása, székfoglaló beszédtartása azonban, mely eddig nagy innepélyességgel szokott végbemenni s emlékezetes nap volt az iskolai életben, most egészen elmaradott s a beigtatás csak annyiból állott, hogy az előljárósági ülésbe először meghívott uj tanárt az elnöklő gondnok köszöntötte, üdvözölte s szerencsét kívánt uj hivatalához. 1862—63-ban szelídültek annyira a viszonyok, hogy az e. főtanács ezen iskolai ünnepélyesség nyilvános megtartásának fölelevenitését s újra gyakorlatba hozatalát elrendelhette. Az elöljáróság nem csalódott a Molnár ajánlásában, sem az e. főtanács az ő kinevezésében. Azon rövid 10 év, melyet a nevelésügynek egész odaadással szentelhetett, egyszerre röppent J) 1853. október 2-án kelt 390. sz. leirat. 2049. lvtári szám.
