Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

Igen — Péter! mert főiskolánk jövendője, gondjaim legfőbb tárgya s annak biztosításában veled fáradozhatni, régen szom- juhozott szerencsém.

Aggodalmaid természetesek s mind megannyi kezességei annak, hogy te még most is az vagy, a kinek ismertelek. . . . (kéri tudassa, meddig nem jöhet).

Legyen szabad barátodnak, figyelmeztetni arra, hogy egyházunk bizalmi szózatának ismételtetése a milyen ritka, éppen olyan méltánylásra méltó, és hogy az aziránti kötelességnek csak akkor tettél eleget, a midőn teljesítetted készséggel azt, a mi hatalmadban áll.

Nyugodtan nézve szembe feszülten várt válaszoddal sat.“

Bolyai F. levele: „A választás után mindjárt megkell vala a b. Kemény Pál főcurator ur parancsára Írnom, hogy a szabadulásig is jó szívvel elvárunk: de akkor (azt mondván Dósa, hogy irt Ő s Eresei is irt) elmaradott; most pedig mind a hárman egyszerre Breschet lövünk, a túlzott szerénység várát meg- veendők, s a privát szolgaság leverő gőzéből a félelemig elnyomott léleknek szabad eget nyitandók — rést rontva, hogy az egészen építsük. — Elerőtlenült anya folyamodik segítségért legjobb korbeli s oly lelkületű fiához, ki idegenekért is akkora áldozatokat tett.

Nem tudós ember kell nekünk, sőt éppen olyan kell, a ki tudja, mi keveset tud: hogy nefoglalja tudós a helyet el, s az addigi szűznek szemérmi kellemét önhitség vegye el.

Ellenvetései: 1. Kicsi fizetés: tudja Dósa, hogy nemsokára fizetésért se vágyik Enyedre a vásárhelyi professor; s a jelen fizetése is nemsokára megnő s addig is egyedül jól megélhet. Továbbá a Bernádi jószág, a kivehető Domáldi sat.

2. Hogy nem tud eleget: biz én sem; de többet tud bizonyosan az ide vágyó eleget tudók közül mindeniknél.

3. Hogy a világ sokat vár: azt meg is kapja, mert a titulus rég meg van s a könyvet úgy sem olvassák.

Csak legyen velünk: akkor ébred fel s érezni fogja, hogy most nem él, s mint némely legvitézebb katona, csak az első ágyulövésig fél.

Szörnyű kicsit is lehet itt most tanítani, hogy ezután főbbet lehessen, még akarni s tervezni se kell sokat.

Én igazán lelkiismeretet csinálva az anyának mással most kincm pótolható szükségéből, nem tudnám még nagy áldozattal is a kérést megtagadni; a kollégium olyan pondust kapna a tudatlanokkal, hogy a tudósok serpenyője se billentené fel. Én is majd 71 éves leszek s két okból nem mondhatok le: első, hogy

450