Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
448 tén össze hangzása mentői ritkább, annál mélyebb jelentésű is; én abban a főoskolánk felett atyailag őrködő Istenség szavát tisztelem. Csak egy hibázik még örömünk teljességéből, annak bizonyos tudása: hogy te kész vagy ezen örömünket állandósítani. Nyilatkozz, kedves barátom és pedig előttünk, jó barátaid előtt minél előbb. Szolgálatodnak ki nem teltsége akadály nem lehet, mert mi készek vagyunk annak teljes beteléséig is várakozni, s meg vagyunk győződve afelől, hogy a főconsistoriumtól is megnyerjük azt, hogy utánad várakozhassunk — addig az üresülésbe jött tanszék supplealásáról gondoskodni készek lévén, ha másként nem lehetne, a tárgyak köztünki felosztása által is. Ez minden baj s akadály nélkül megtörténhetik, mint azt tekintélyesebb embereink megválasztásodkori nyilatkozataiból is következtethetni. Egy szóval, elannyira óhajt statusunk s főiskolánk téged bírni, hogy a várakozást nem annyira kegyelemnek, mint a magasabb érdekek aránti kötelességnek esmeri. Egy ily ritka helyzet nemde méltányoltatást igényelhet? Az én barátságos kérésem ennélfogva hozzád, a mit magam, collegaim s főoskolánk nevében intézek az, hogy a mltgs főconsistorium megválasz- tatásodat tudató rendeletére válaszold azt, hogy a meghívást elfogadod — elkötelezett szolgálati időd kitelésekor ■— ezen időpontot meghatározván, a többi a mi dolgunk leend. Mielőtt azonban a főconsistoriumnak válaszolnál, közöld velem nézeteidet, környülményeidet s azt, hogy szolgálatodból még mennyi idő van hátra, hogy ezekhez képest közölhessem én is észrevételeimet, addig is barátságunk jogánál fogva arra kérvén, hogy mig e tárgy köztünk meg nem vitattatik, senki előtt se nyilatkozz határozottan. ... Levelem azon kéréssel végzem, hogy szép reményeinket — a mennyiben hatalmadban áll, biztosítsd, mert azoktól megfosz- tatni — valóban fájdalmas lenne. Főoskolánk véd-angyala őrködjék feletted, mig férfias lélekkel eloszlatva a dubietások cen- turiajit barátja személyében collegáját is ölelheti Dósa Elek. “ Ugyanekkor, okt. 5. Eresei János is egyebek között saját sorait olvassa Bodra: „Barátom! emlékeztetlek 1844 1/6 irt, most is meglevő leveledben tett ezen nyilatkozatodra: „Jog- szorossan itt még csak 1 1/2 óvem, tág magyarázattal pedig legfeljebb negyedfél van .... addig legyek előttetek teljességgel nem létező lény : másfél év múlva hihetőleg megjelenek Maros- Vásárhelytt tanácsot kérdeni jövendőmről s mig gazdai, haszonbérlői, magános tanítói s hol legfeljebb 1 vagy 2 tanítvány lenne, talán közoktatói állomás nyílna, Bécsbe rándulók stb.“ Barátom! e szerint az első magyarázatot véve, szabad és miénk vagy s reméllem jó grófod sem ellenzendi. Az egyházi főtanács-
