Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
442 én mindig amellett maradok; nem rontására, hanem a haza építésére czélozva s azt hiszem, hogy áldozattal is tartozik kedves öcsém uram a beállott 1834-ben magát a hazának ujesztendei ajándékba adni. Sok társakat kapunk, a kik a haza nevibe elfogadják és minden lehetőt elkövetünk mindazokra nézve, a melyek a czélra tartoznak. Van akkora hihetőség, mint akármiben. Ha a haza csakugyan meg nem becsülné az áldozatot: úgy nagyobb ok volna az egyes szerencsétlenségnél a sírásra. A cenzúrára nézve könnyít minden kisebbítés nélkül, ha kérdéseket ir s azokat beadja, ez még a cenzúrának becset fog adui.“ b) Bodola Sámuel megválasztásával Bőd alkalmazása kollégiumunknál ez alkalommal annyiban maradott. Három év múlva 1837-ben a nagyenyedi kollégiumnál a természetrajzi tanszéket akarták Boddal betölteni s a mozgalom ezen ügyben keményen megindult mind Vásárhelyit, mind Enyeden, mind a főkonsistori- umnál Szebenben, miről Dósa Elek máj. 19-én Szebenben költ következő levelében értesíti a szerződés szerint időközben Bécsbe ment Bodot: „Dr Baricz urnák protomedikussá lett kineveztetése által ürességbe jővén Enyeden a természet históriát és chemiát tanító professori hivatal: ennek betöltése felett mai napon tartott elő- leges értekezés következésében barátságos bizodalommal azon kérdést kívánom elődbe terjeszteni, hogyha gr. Bethlen Ferencz maga önkéntesen tégedet vele kötött egyezése alól feloldoz s te azon professori hivatalra a mltgs főconsistorium által megválasz- tatol: felvállalod-e ? Az enyedi kollégiumnak csak szóval közölhető állapotja, statusunk azzal szorosan kapcsolatban álló érdekei s azon körülmény, hogy az én s velem rokon érzésüek vélekedése szerint azon tanitói hivatal czélarányosan csupán te általad betölthető : bírtak arra, hogy ezen kérdést elődbe terjeszszem s abban minden jó barátid, jó akaróid óhajtásait, több — statusunk javát lel- köken hordozó hazafiak kívánságait tolmácsoljam. Kérlek azért, kedves barátom, vedd fontolóra, hogy a midőn a közjó kívánja, áldozatokra is készeknek kell lennünk, és azt is, hogy azon áldozat, melyet tőled a jelen esetben statusunk kiván, — igazságosan meggondolva, önnön érdeked által is ajánlva van, kivált midőn kitűzött pályád még azon reményekkel sem kecsegtethet, melyeket hihetőknek véltem. A mint irám gr. Bethlennel minden közbejöveteled nélkül mások el fogják igazítani, — úgy, hogy te sem magad — sem ő, sem mások előtt e részben im- putatio alá nem fogsz jöni. Válaszodat Vásárhelyit feszült várakozással várom s éppen azért annak küldésében ne késsél, hogy a szükséges lépések ahoz képest megtétethessenek.
