Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
438 Ezen okmányt az p. f. tanács 1845. marczins 9-én kelt e leiratában küldi meg a kollégiumi elöljáróságnak: „A tavalyi deczember 24-ről 5036 udvari szám alatt költ rendeletnél fogva a királyi kormányhoz leküldött, onnan pedig idei 1417. szám alatt egyházi főtanácsunkkal közlött rend-zabály, mely a porosz kormány által megállittatott, az erdélyi helvét hitvallású ifjaink számokra a berlini egyetemnél, a segedelem pénznek mikénti megadása tárgyában, megküldetik az elöljárósághoz tudás és az illető ifjak utasítása végett. x) 1845. márcz. 22-én, mikor a természet virulásnak kezdett indulni, a szép reményekre jogosító fiatal tanár élete elherva- dott. A kollégium elöljárósága kiadott gyászjelentésében igy jellemzi: „Az alattomban emésztő tüdő vész — mint ártalmas féreg a zöldelő növényt — életének gyökereit lassanként el emésztvén, folyó hó 22-én délutáni 3 órakor vete véget rövid, de munkás életének! Közoktatói hivatalát, melyet a közelebbről múlt szeptemberben oly buzgóan és sikert nemcsak igérőleg, de tanusitó- lag is kezdett vala, — főiskolánk nagy vesztésire csak fél évig folytathatá! Igazságszomj, tudásvágy, belső vonzalom a tudományokhoz, azoknak velejökig hatolni törekedés, a szerzett ismeretek másokkali közléséből merített élvezés, vasszorgalom, emberbecsülés, szelídség és jellemszilárditás valának főbb vonásai az üdvezültnek. Ezen alapvonásokban egy közhasznú szép életnek körrajza le vala téve, a beléfestendő kép bevégezve minden bizonnyal még sokkal szebb leendett, ha a könyörületlen halál a derék férfit polgári pályájának kezdetén életének 32-dik évében annak kivitelében meg nem gátolja. De iiy bizonytalan az emberi élet! Az ember csak élni készül és tervez, Isten pedig végez.“ Temetése 24-én d. u. 3 órakor rövid halotti beszéddel vitetett végbe egyszerűen. Oly szükségben halt el, hogy még any- nyit sem hagyott maga után, amennyiből tisztességesen eltemethették volna. Ezért az elöljáróság az idvezültet illethetett egy negyed évi tanári fizetést a temetési költség fedezésére kiadatta márczius 30-án, haláláról pedig jelentést tett az egyházi főtanácsnak. Augusztusban gr. Toldalagi Ferencz átküld bizonyos szabadban telelhető növény-magvakat, melyeket Kelemen megrendelése következtében Dieffenbach, bécsi cs. kir. főkertész, küldött a kollégium számára botanicus kert készítése végett. Az elöljáróság a tanári kart meg bízza, hogy a magvak czélirányos használatáról készítsen és terjeszszen véleményes jelentést a gyűlés elibe s egyszersmind a lőkertésznek is irjón köszönő levelet. *) *) Konsistorialis leirat 72—1845. kolleg. levéltári szám 1611.
