Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
375 lyesebbé vált. És mégis egyre járta, tartotta a gyűléseket; a seb terjedt, mérgesebbé vált. Nem bírta tovább, lefeküdt, s november 19-én déli 11 —12 óra közt megszűnt a fájdalom: délután az akadémia épületén, országházán és a nemzeti múzeumon lengő gyász- lobogók, s a főváros összes egyházainak bús harangzúgása hirdették, hogy a nemzetnek halottja van. Elhunyta mélyen meghatott mindenkit, s temése a képviselő- ház gyászához méltó, fényes volt. 22-én temették. Holtteste kora reggel átszállittatott szállásáról a múzeum kerek termébe, mely egészen gyászba volt burkolva. Ott déli 12 óráig tiszteletőrséget állottak mellette a képviselőház hivatalnokai. A temetésre kitűzött időben déli 12 órakor megjelentek az országos hatóságok : a képviselőház lehető teljes számban, a felsőház tagjai, a magyar tudományos akadémia, az egyetem tanári kara, a protestáns egyházak hivatalnokai és számos közönség ezeken kívül. A gyászszertartás elkezdődvén, Török Pál református superinten- dens tartott imát és egyházi beszédet, szive megindultságából emlékezvén mindkettőben a haza és egyház nagy veszteségéről, az elhunyt jeles férfiúról. Utána Gajzágó Salamon országgyűlési képviselő tartott megható beszédet. Roppant közönség követte a halottas koesi után a fekete gyászzászlót, melyet egyik országházi tiszt vitt, s mely alatt mentek az alsó- és felsőház tagjai, az akadémia és egyház küldöttei. Mindenki érezte, hogy a halott, kit gyászolunk, nem egy párt, hanem az ország halottja. “x) A menet megállóit a Calvin-téren; a képviselők levették a, hatos fogatú halotti díszkocsiról a koporsót, s a ref. egyház alatti sírboltba vitték, hol a vasútra szállításig maradt. — Másnap november 23-án reggeli 6 órakor indították országos kiséret mellett haza, hová annyira vágyódott — 27-én délután 1 órakor érkezett Marosvásárhelyre a halotti kiséret és a városnak Deák Ferenez-utczai végétől egész a vártemplomig kiállott ezéhok és testületek sorfala között vitetett a nagy hazafi hullája a vártemplomba s onnan gyász isteni tisztelet2) után a reformátusok czin- termébe, a családi sírba. — Itt pihen 1864. márczius 24-én elhunyt forrón szeretett neje hamvai mellett.3) — a jogtudor, 41 évig ’) „Magyarország és Nagyvilág“ 1807. évf. 48. sz. két képpel; egyik D. E. gyászravatala a „Nemzeti muzeum“-ban; — a másik D. E. arczképe. 2) Pétert! József esperes gyászimát, Szász Béla, D. E. fiatal kar- társa, most kolozsvári egyetemi tanár emlékbeszédet tartott fölötte: „Az élet a halálban“. Kiadta a kollégium elöljárósága, Marosvásárbelytt, 1808-ban. E mű összes bevétele egy „Dósa Elek alap“ nevet viselő iskolai jótékonyczélra határoztatott. 3) A 2 meter és 50 cm. magas egyszerű mészkőre vésett betűk
