Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

hogy, a mint beköszöntőjében elérzékenyedve s majdnem könyezve, magát kifejezé, honvédeket képezzen a jog fegyverével.

Jogtudományi munkáját, mint előbb említők, ezen évben adta ki, a nélkül, hogy betegsége miatt kellőleg átnézhette s kijavíthatta volna.1) A magyar tudományos akadémia decz. 20-án tartott nagygyűlésében e művet „önálló, jeles és szakját előbbre vivőnek tekintvén“, szerzőjét irodalmi érdemeinek elismeréséül a törvénytudományi osztályba levelező-, később 1865. decz. 10-én tiszteleti taggá választotta, munkáját pedig, midőn a nagy jutalom sora a jog- tudományi művekre került, ugyanennek ítélte a 200 arany dijat. 1863. január 19-én olvastatott fel akadémiai székfoglaló értekezése, mely mutatvány volt az „Erdélyhoni evangelico reformátusok egyházi jogtana“ czimii s akkor épen sajtó alá bocsátott munkájából.

Ezen munkája 1863. január 5-én irt előszavában elmondja az igen érdekes okokat, melyek annak írása- és kiadására indították: „hogy az egyház is, mint az állam, csak akkor felelhet meg rendeltetésének, ha törvényei végrehajtatnak, ez pedig föltételezi azoknak ismeretét; hogy az állami és egyházi hatalom bitorlói az illető törvények ismeretének nehezítését és gátlását egyik leghatalmasabb eszköz gyanánt használták hatalmuk erősbitésére, s ezt annál könnyebben tehették, mivel még a miveltebb népek is több gondot fordítottak törvények alkotására, mint arra, hogy az alkotott törvényeket a feledékenységbe merüléstől s az elferditő magyarázatoktól megóvják.“ Elhallgatva itt egyebeket, igy fejezi be : „A két magyar protestáns egyház szervezésének szükségessége, — az egyetemes keresztyén egyház újabb s nagyobbszerü reformatiójának előérzete által is fokoztatva — már csaknem életkérdéssé nővén ki magát; midőn az a protestantismus szelleme szerint is, csak történelmi jogalapon s a meglevő törvények tökélyesbitése utján történhetik meg: akiindulási pontokul szolgálandó erdélyi reformált egyház törvényei ismertetését szükséges közremunkálásnak tartottam a szervezés nagy munkájának megkezdhetésére, s keresztülvitelének könnyítésére . . . Az érdek egyúttal nemzeti is; mert ha hitsorsosaink buzgó óhajtása értelmében, az ugyanazon hitczikkeken s közös történelmi jogokon nyugvó két testvéregyház alkotmányát egyenlősitjük, ezáltal azoknak egygyé olvaszthatását is előkészítjük s végeredményben a nemzeti erő gyarapodását eszközöljük.“

Ezen rendkívüli és nagy erőfeszítést igénylő munkássága mellett tanítói kötelességeit is, mintha semmi egyéb teendője nem volt volna, oly lelkiismeretes és buzgó pontossággal teljesítette, mint *)

*) A „Pesti Napló“ 1861. 105. és a „Donau Zeitung“ 1862. 13 szálújában ismertette felületesen.

370