Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
365 mány tagjává választatott, 1849. ápril 19-án forradalmi kormány- biztos Csányi által magát a brassói járásban kormánybiztossá neveztette ki s e minőségben 1849. jnlius hónapban történt bevonulásáig a cs. orosz csapatoknak a forradalmi pártnak oly hévvel szolgált, hogy ez idő alatt nem csak saját nevében adott ki parancsokat, hanem egyszermind Kossuth s a többi forradalmi orgánumok ki bocsát ványait, a Magyarország közjövedelmeire kiadott cs. kir. ausztriai utalványok el nem fogadását, a rögtön- itéleti eljárással fcnyegettetését azoknak, kik merészelnek az esküvel pecsételt hűséget a magyar kormány iránt az orosz segély érkezése s az ausztriai hadsereg visszajövetele iránti hírekkel megingatni, a magyar hadsereg számára ruházat s anyagszerek szolgáltatása iránti felszólítást, a fölavatandó ujonczok összeírásának gyorsítása végett több bizottmányok fölállítását, a nyomtatott függetlenségi nyilatkozatoknak a járásban és helységekben, sőt a házakban leendő kiosztását és a forradalmi cultusminister fölszóli- tásának a papsághoz elterjesztését illetőleg, a népnek böjtölés és imádkozásra leendő felhívása, továbbá lázitó szónoklatok tartása s a népnek általános fölkelés iránti felszólítása végett, saját pótlékokkal közzé tette és a brassói tanácshoz intézett búcsú iratában kinyilatkoztatá, mikép fájdalommal szakad cl egy pályától, melyen hazája és kerülete jólétének áldozta fel magát, melyben végül a tanácsnak ajánlá, hogy az esküvel pecsételt hűségtől, csak az ellenállhatlan hatalom által téríttesse el magát s ne felejtse, hogy az idők változók. 11. ........................4L M iután valamennyi kihallgatottak az előadott ténysorozat- ban minden egyes egyénnél fölhozott cselekvényeket, törvényesen megállapított tényállás mellett, vagy törvényesen bevallók, vagy azok jogérvényes tanúbizonyságok által rájok bizonyultak, ennélfogva a föllöttük tartott hadi törvényszékben szótöbbséggel ítéltetett: hogy mindnyájan felségárulási bűnösök és igy az 5. hadi törvényezik értelmében, egybehangzóig az 1849-ik július 1-én kelt proclamatioval, vagyonuk elvesztése mellett, a forradalom által okozott károk megtérítésére; Blaskó Antal, egyszersmind az általa viselt tiszti rangból letétetvén, gróf Észter- házi Mihály a cs. kir. kamarási méltóságnak és a Leopold-rendnek és Ulm Károly a cs. kir. altizedesi megkülönböztető jelnek elvesztése mellett kötél általi halállal büntetendők. O cs. kir. Apostoli Felsége azonban f. évi márczius 27-én kelt legfelsőbb határozata által minden elítélteknek a rájok hadi törvényszékiig kimondott halál büntetést legkegyelmesebben elengedni és az időleges büntetés kiszabását az illető cs. kir. 3-ik
