Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

3*54

Beszédei oratori szépségekkel, hévvel, tűzzel s csínnal vannak fogalmazva. E mellett van bennük gondolat és eszme. Beszédeiben első sorban a tartalom hívja fel figyelmünket. Önkénytelenül is az a kérdés tolul élőnkbe, hogy a filozófiával oly kiválóan foglalkozó Péterfi mint bánt el a dogmatikai nehézségekkel ? Átsiklott-e, kitért-e azok előtt, vagy érvényesítette filozófiai criti- cismusát ott is? Ez utóbbit tette, de minthogy nagyon ismerte a papi s tanári szószék közti különbséget, a józan tapintat soha sem hagyta el. Dogmatikai iránya jellemzésére álljon itt a következő idézés: „A csodák találgatása és szőrszálhasogató fejtegetése nem tartozik a keresztyén vallás valóságára. Ugyanis a szentirásnak nem betűjét kell venni, mert a betű megöl, hanem a lelkét, mely elevenít. Mint a dió, vagy gesztenye jóizü, édes és olajos bele a zöld és kemény héj alatt rejlik: igy az igazság- erkölcsi magvai a szentirásban sokszor mielőttünk szokatlan kifejezésekben, hasonlatok és példázatok köntösében s többnyire ismeretlen körülmények és napkeleti szólásmódok boritéka alatt rejlenek. A honnan a héjakat fel kell törni, bontani, mind itt, mind amott, hogy a magvakat vagy belet ki lehessen venni.“ Es ismét: „Még a tiszta búza is sok pelyvával terem, de azért a polyvát még sem esszük meg.“

A dogmatikus szempont mellett feltűnik a politikai. Az „Én ember vagyok,“ „A szabadságról“ stb. czimü beszédek az emberi élet legszebb attribútumainak nevezik az önelhatározást. A szabadságot — szerinte — nem adhatják s el nem vehetik, az az emberrel vele született; az önkény az ördögtől van. Es e szellem átvonul mindegyik beszédjén. Kivált a szabadságharcz utáni beszédei telvék keserű tanulsággal. Mint Izrael prófétái, hirdeti ő is, hogy bűnei miatt verte meg Isten az ő népét; de más oldalról hirdeti a szabadulást, a szebb jövőt. Hangot ád reményeinek s természetadta jogainkhoz való ragaszkodásának a király előtt tartott beszédében is.

A politikai tartalom legélesebben van kialakulva az „Egyes- ség állam és egyházban“ czimü munkájában, hol az örök béke eszméjét fejtegetvén, az agg filozófus az állam alakulásáról a kiváltságos osztályok, papság s főnemességről stb. majdnem az 1793-iki franczia forradalom szellemében beszél. Még halotti beszédeiben sem fogta el a hízelgés, mint hajdan az egyiptomi ha- lottbirák, úgy ő is Ítéletet tartott s a rideg igazságot nyilvánította a koporsók felett. (Lásd a B. Naláczy feletti beszédet.)

Beszédei alaki oldalát tekintve: rendszeres egyházi beszédeiben szigorú logikai felosztás uralkodik ; elmélkedéseiben a felosztásokat mellőzi. A görög mythologiát, az ó kori irodalom tér-