Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882

342

23. Péteri! Károly (kibédi) 1818. június 29—1837. junius 28. philosophia professora.

A nagyenyedi Bethlen-kollegium kezdette más testvérintéze- tek gyakorlott és kipróbált tanitóit magához vonni. 1817-ben Tompát vitte el, 1818-ban Kötelestől fosztotta meg a vásárhelyi filos. tanszéket. Es erre a főkonsistorium márcz. 8-án votumok többsége által Péteri! Károlyt, a helyi ref. egyházközség fiatal papját nevezi ki s beigtatását elrendeli. Ezen konsistorialis rendelet alapján a kolleg elöljárósága utasitja Dósa Gergely rektor-professort, hogy meghívása iránt intézkedjék. A rektor az ifjúság nevében leendő meghívásra kirendeli Décsei János contra-scribát és ilencz- falvi Szász Józsefet, s ezek április 30-án meghívták.

Junius 7-én tartotta búcsúbeszédét a vártemplomban Esaias

VI. 8. v. alapigéből indulván ki. Ugyanazon hó 29-én a kollégium nagytermében az intézetnek épen első száz éves fordulópontján köszöntött be ünnepélyesen „Az igaz filozófus kharaktere“ czimü székfoglaló beszédével.1) Megelőző nap jun. 28-án az intézet ünnepelte a nevezetes és emlékezetes napot a vártemploraban, melyet ugyanazon ünnepély közepette fogamzott nagy és századokra kiható eszme : a Gecse emberszereteti intézet alapjának megvetése még nevezetesebbé tett.

Péterfi Károly, Péterfi László2) sáromberki fpap és görgényi tractus esperesének unokája, s Péterfi László sóváradi academicus papnak kovásznai Csórja Juliánától 1790. ápril 17-én született fija. E székely nemzetség, mely eredetét Kibódről Írja, a 18. századon kezdve az egyháznak adott 14 papot; a megelőző századokban fegyverrel védte a hazát. Ősei közé sorozza 1419-ben az osmánok vezérét Ikachot saját kezével levágó Péterfi Miklóst.3) P. Mihály, a sáromberki pap atyja, Holdvilágnál esett el 1704. jan. 28-án; ennek az atyja László Lengyelországban a Rákóczi-féle szerencsétlen expeditio áldozatja lett.

Az egyszerű és csekély jövedelmű sóváradi ref. egyházközség nem nyújtott alkalmat papjának arra, hogy kilencz fiú és két leány- gyermekét, kik közül 1840-ben még kilencz4) életben volt, nevelő- intézetbe küldje s igy a szülői ház képezte nemcsak az elemi, hanem

’) Mindkét beszéd megjelent. Az első Sárospatakon 1820: „A tanítónak ujabbi elkiildetése“ 8r. 1—34 lap. A másik Debreczonbon ugyanazon évben: „Az igaz filozófus kharaktere.“ 8r. 1—38 lap.

2) Lásd 247. lap. 3) Péczely J. „Magyarok történetei“. II. kötet 159—160. 1.

*) A 9 fin közül Mózes a legnagyobb ügyvéd; László a második tanár, előbb Sáros-Patakon, később Nagy-Enyeden; Pál orvostanár S.- Patakon, s azután Marosvásárhely híres orvosa; József marosvásárhelyi