Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
338 véges, kiben a véghetlen van — s csak az donatios nemes a belvilágban, a ki annak központi napja vonzó erejét érzi s azokhoz tartozik, kikről Jézus mondja: Boldogok, a kiknek szívok tiszta, mert azok meglátják az Istent Gyilkosa az emberi nemnek, ki a világ világát ki akarja oltani: hogy a menő éggel minden, egy koporsó fedélre csillagbetükkel szegzett atya nevét árván vigasz nélkül hulló könnyekkel kisérje. A nem hivés is hitre vinne: a midőn inkább fájván a más vigasz- talhatlan fájdalma, ez testvéri egyességre és ez egyesitő atyára mutatna. Bámulva hódolunk valahol megértjük, s értsük meg azt, hogy a véghetlen számítást nem érthetjük. — Mily későn tudatott ki, hogy a plánéta mikor vissza menni láttatik is, mind elé menyen ? Az egész mindenség s minden egyén csak leéndetben van—s minden előmenet az egész örökkévalóságba — a halál is csak felsőbb életre vitel; s a lélek ezen virágcserép földében finomabbul testesülve azonnal a rokon lelkek lakához vonódik; a belvilágban is planéták napja s ennek más meg más napja van az utolsó legfőbbig — s mint a külvilágban a plánéták távjaikat, úgy a rokon lelkek is helyeiket megkapják. S az esmeretben és szeretetbeu végnélkül tökély esülünk: az itti ábéczén túl a, mindenség könyvét olvasva, s minden En-nek egymáshoz s a minden En-ek 2?n-jéhez nevekedő elragadtatással közeledve. — A megérkezés sírkő lenne. Minden minél jobb, annál szebb belső lénnyé fejlődve születik a halál által; a gonosz nyomorék lesz, inig javulva uj halál által éppé nem lesz: mert a halál örökös szolgája az életnek, vi- szen az élet felsőbb fokozataira, min . . . 22. Molnár Sámuel (alsócsernátoni) theol. tanár 1817. szeptember 1—1832. decz. 20. Mig a múlt század utolsó tizedében s a jelennek elején 1794-től 1804-ig beállított hat fiatal tanerővel a tanárikar megujhodott: 13 év múlva Tompának Enyedre a Kerekes István helyére 1816. decz. 29-én történt áthelyezésével vált újra szükségessé uj tanárválasztás a theol. tanszékre. És erre a főkonsistorium a következő év julius 20-án Molnár Sámuelt, a gr. Teleki Domokos gyermekei nevelőjét nevezte ki a szavazatok többsége szerint s ajánlja a gondnoki és tanári karnak, hogy szokott módon meghiván ezen uj hivatalába annak idejében igtassa be. Décsei János kontra soriba és Magyarosi Szőke József szept. hó 8-án ünnepélyesen meghívták. Született 1787. nov. 1-én K.-Küküilőmegyében Héderfaja tiszta magyar és ref. községben. Édes atyja Molnár György alsócsernátoni ős székely priinipilus családból eredeti. Ennek atyja Molnár Zsig- mond, nagyatyja Molnár Gábor, ki a 18. század elején jött ki Marosszékre s telepedett meg Marosvásárhelytt György tehát tanulását itt kezdette és végezte is be. A héderfái ref. egyházközség innen választotta meg és vitte papjának, a k.-küküllői tractus pedig, mint kormányzásra termett, igen pontos és lelkiismeretes tagját a papi társaságnak, az esperesi hivatal folytatásával tisztelte meg. Egyház- megyéjánek egyik legkimagaslóbb alakja volt s az ottani gyámintézet is az ő messze jövőbe néző lelkének s nemes szivének alkotása.
