Református Kollégium, Marosvásárhely, 1882
322 5- o. Mindent el kell távoztatni, a mi a tanitónak s a tanítványnak lelkét megköti slenyomja: a szabad áeren s jó kiimában nyílik a szép természet, csak jól kell rendelni a körülményeket, s a zelus önként gyulád, a parancsolat hideg szava soha se gyújtja meg, a hol nincs, sőt a mi van is, inkább kiolthatja. Párisban a kereskedők, mikor planumot kértek fel a kereskedés virágoztatására, azt felelték: Laissez nous fairé! Ide tartozik az akármi névvel nevezhető mendikálás is: a szemér- metesség mennyei pirulatját veszi el az, s a ki kénytelen igen megalázni magát, kevélyebb lesz, ha felhághat. Ezt egyszeri áldozattal kellene egészen eltörleni; mindennek tartozik adni a haza koldulás nélkül is, ha megérdemli s a méltatlant a koldulás még méltatlanabbá teszi. 6- to. Kit-kit az életre nézve és olyan állapotba kell helyeztetni, hogy elhivatásának megfelelhessen, segiteni kellene a szegényebbeket, s kit-kit ahhoz képest, a mint egy vagy más tehetséget mutat. A tanitó fizetése olyan legyen, hogy azon időt, mely a haza szent tulajdona, ne legyen kénytelen kenyérkeresésre fordítani, s még ennek felette mindeniket pensio institutumba állíttatni, hogy mikor a jövendőre néz, szegénységre maradó özvegye s árvái könnyeibe a másokat vezető lámpás meg ne homályosodjék. 7- mo. A tanítványok testi és lelki egészségekre vigyázni kell: tisztaságot tartani mindenütt, füstét, kemenczegőzt nem szenvedni meg sehol, még a (szemnek és mejjnek ártalmas) dohányfüstét is kevesiteni, s a mi van az embergőzzel együtt okosan a kéményre vinni, friss aert hozva helyébe (télben a tüzen által.) Tanítani kell, miképen tartsák meg fogókat, szemeket s a többi, miként mossák, s egy más olyas bajokban hogy segítsenek magukon s másokon. Mennyivel inkább kell vigyázni a lélekre! ennek szemét is sokképen lehet megbetegiteni s vakítani, legtöbbet tehet a tanitó mindennapi példája, s Jézusnak tisztán mutatott képe. A nap sugára (Pope szerint) az eczetet csipősebbé teszi, inkább maradjanak tudatlanok jó szívvel — boldogok az egyiigyück— legyenek igazak, a más fájdalmát és örömét együtt érzők, kimélők és alázatosak, mindent úgy nézzenek, mint a mit a gondviselés a közczélra ad, a melyre kicsi, nagy egyaránt szükséges, semmit se nézzenek olyan tulajdonoknak, a melylyel egyik a másikra le- vagy felnézzen, s egyedül azt nézze nagynak minden, ha ki-ki azt teszi, a mit a gondviselés reá bizott. A tanulásra való ösztönre nézve is legjobb volna a dolgot magát szerettetni meg; a tudás kívánása eredeti vágy a lélekben, csak fel kell serkenteni. Vajha ne vétetnék a tudatlanságnál rosszabb ambitio rugónak fel! annyi ez, mint egy pokoli végig ki nem oltható (a testtel együtt elmaradó vétkeket is felülélhető) tüzet vetni az emberi nem mej- jébe. Micsoda égre kiáltó gonosztevő volna az, a ki megtenné, ha fei- serkenthetné a fűbe, hogy ő csipkebokor kívánjon lenni, s ebben, hogy ő nem az erős tölgyfa... hogy az egész szép természet jajgasson? fejteni kell azt, a mi van, s önként fejlődik a mag, csak napfény s eső legyen, s úgy kell nevelni mindent, hogy ki-ki azzal, a mire teremtetett, megelégedve legyen. III. Alkalmaztatása a fennirtaknak a felállítandó falusi és városi polgári oskolákra. Hogy a megírtak szerint czélarányos lenne ezen szent intézet: a legelső kérdés, honnan lehet a megirt tulajdonságokkal biró tanítókat
